Tanulmányok Pápa város történetéből

volt számítható őstermelőnek, mégis körükben is jól lemérhetők a szövetkezés próbái és
kezdeti kudarcai. Mint az már említést nyert, a juttatottak 1945. évi pálházai társulási kísérlete
csupán átmeneti volt. Pápán is mindenekelőtt az újgazdákat átfogó, a termelést alig, legföljebb
a beszerzésen és az értékesítésen keresztül érintő földművesszövetkezet lett az elfogadott
forma. A földművesszövetkezet ugyan amellett, hogy a nagybirtoktól különböző épületeket és
eszközöket örökölt, sőt átmenetileg megkapta az egyik malmot is, 1948 nyarán üzletet is
nyitott a Kossuth utcában, valójában nem lett olyan vonzó fokozati forma, amely megmutathatta
volna a szövetkezés előnyeit. A malomra a város tette rá végül is a kezét, és az sem
véletlen, hogy 1949 tavaszán a boltot is arra hivatkozva zárták be, hogy az „nem paraszti
érdekeket” szolgált. 154 (Egyébként érdemes megjegyezni, később meg azért nem engedélyeztek
ilyen boltot, mert az „fmsz-nek a feladata a parasztság nevelése és egyáltalán nem az,
hogy a város belső területén kocsmákat stb. hozzon létre”. 155 ) Ilyen körülmények között a
„cséplőellenőrzések erélyességére” és a „fekete cséplések” megakadályozására figyelmeztető
MDP városi titkár okkal nevezte a helyzetet „parasztvonalon katasztrofálisnak”, mivel a „termelőszövetkezet
kérdés/ében/ nem lehet boldogulni”. „A parasztságot nem lehet aktivizálni” -
jelentett ki a bérlőszövetkezeti csoport megalakítása előtt is még néhány héttel. 156 Bár hozzátette
reménykedve: „a nincsteleneket helyezték a nagybirtokba, így rá lesznek kényszerülve a
szövetkezet által nyújtott lehetőségeket igénybe venni.” 157
Ha rosszul fogalmazott is, mégis pontos ez a modell, s mint ismeretes, országos érvényű is.
Hiszen mint általában, Pápán is a 10, sőt az 5 kat. holdon aluli birtokosok, köztük az újgazdák
voltak túlsúlyban, és 10-25 kat. holdas birtokos vagy bérlő 127, 25 kat. holdon felüli területtel
rendelkező módos paraszt pedig mindössze 12 volt ebben az időben. 158 Ehhez még hozzáadható
persze azoknak az ennél valamivel nagyobb száma, akik más foglalkozásúak voltak, de
25 kat. holdat meghaladó területtel is rendelkeztek. 159 Míg ez utóbbiak ellen frontális
támadásra indult az agrárpolitika, az előbbieket közvetett úton, a növekvő adó- és kötelező
beadási terhek okán állította választás elé. Egyébként nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy
ezek a terhek fokozottan súlyosak voltak, mivel - legalábbis egy későbbi tanácsi beszámoló
szerint - a város szántóterülete pontatlanul, a valóságosnál nagyobbnak lett megállapítva. 160
(Más dolog, hogy 1952-ben Mezőlaktól is Pápához csatoltak 405 kat. holdat. 161 )
A választás a nagybérletek 1948. őszi kisajátítása és földművesszövetkezeti kezelésbe adása
alkalmából megtörtént. Igaz, nem a várt eredménnyel, mert bár 116 kisbérleti igény futott be,
az igénylőkből azonban csupán 10 család, 20 fővel alakított földbérlőszövetkezetet
Báróczhegyen, a Schilling-féle 120 kat. holdas birtokon. 162 Az egymást meglehetősen sűrűn
váltó elnökök között az első Horváth Lajos lett, akinek vezetése alatt a Kossuth Lajosról
elnevezett első fokú társulás az 1949. tavaszi közgyűlésén elhatározta, hogy magát III. típusú,
termelőszövetkezeti csoporttá (tszcs) nyilvánítja. 163
Mivel a szövetkezetnek kezdetben nemhogy egyetlen gépe, de igavonó állata is alig volt, az
államtól és Pápa üzemeitől kapott valamelyes pénztámogatást, néhány lovat és igásökröt, a
várostól pedig villanybevezetést. 164 Mindezek ellenére a közös munka meglehetősen akadozott,
holott egyként éltek már az új típusra váltás idején a kizárás fegyelmező eszközeivel és
a támogatásnak pl. olyan tervével, hogy a tagok közül ki-ki kap külön egy-egy ökröt, „így
kénytelenek lesznek összefogni, s úgy dolgozni.” 165 Az ilyen különös próbálkozások sem
vezettek eredményekhez, és a szövetkezet változatlanul egy helyben topogott. Nem segítettek,
sőt rontottak a helyzeten a formailag a szövetkezet által kért és szeptemberben bekövetkező
tagosítások, amelyek míg egyfelől, ha nem is ellenállást, de nyugtalanságot váltottak ki a
parasztságban, másfelől pedig többszörösére növelték a kellő felszerelés nélkül álló, kis
létszámú tsz területét. 166 A részben a Földhivatal gondjaira bízott földalap, részben - ahogy a
tagosítási jegyzőkönyvben áll - „a nem dolgozó parasztok” kárára, valamelyest pedig a
293