Tanulmányok Pápa város történetéből

mint 6 oldalon foglalta össze. Ebben is a lakáshelyzet nehézségei (valamint az út- és
járdaellátottságban való jelentős előrehaladásnak a jelzése után), a vízellátás és csatornázás
problémái állottak az első helyen. Megemlítendő, hogy az iménti nehézségek annak ellenére
sem változtak lényegesen, hogy 1961-1965 között, főleg OTP kölcsönből, több mint 600
lakást, 1966-1970 között viszont ennél kevesebbet építettek. Az új vízvezeték lefektetése, a
víztorony megépítése és az az ígéret is, hogy a „jelenlegi vízhozam kétszeresét biztosítja” csak
1968 végére volt várható. Kiderült az is, hogy a szennyvíz elvezetése még mindig nem
teljesen megoldott, ugyanakkor az elkészült derítőrendszer és gerinccsatorna is a rákötések
elmaradása miatt kihasználatlan maradt. A városi fürdő megépítése is csupán a kezdeteknél
tartott, és egyelőre, részben a Tapolca vizének használhatatlansága miatt, a Várkertben feltört
vizet is a régi, szűkös strandfürdőbe vezették. Viszont a terv megelégedéssel könyvelte el a
Pénzügyminisztériumtól 3 éven át kapott támogatás kommunális, főleg park- és kertépítési
eredményeit.
Az oktatási-művelődési, továbbá az egészségügyi és szociális intézmények fejlesztésében tett
előrehaladásról itt nem és más, későbbi tájékoztatásokban sem esett szó, illetve legföljebb
csak annyiban, hogy a tanácsi beruházásból egyetlen tornaterem bővítésének befejezése volt
várható 1968 őszére. Más forrásokból pedig mindössze az tudható meg, hogy a kastélyfelújítás
s mintegy hatféle üzlet vagy eladóhely készült el ugyanazon időhatárig. 450 Egy
politechnikai terem, továbbá a tókerti orvosi rendelő és lakás megépítését pedig 1970-re
ígérték. Miként a kórháznak és a rendelőintézetnek sem a rekonstrukciója, hanem annak
csupán a terve szintén akkorra készült el. 451 Hozzá kell tenni azonban mindehhez még azt is,
hogy 1970 végére csúsztak át a Várkastélyén túl, a Türr István Gimnázium, a Közgazdasági
Technikum és a Zalka Máté Általános Iskola felújítási munkálatai és olyanok is, mint a ligeti
tornaterem, a kertvárosi iskola bővítése, a Művelődési Ház irodacsoportjának kialakítása és az
egyházi múzeum létesítése, nemkülönben - ígéretként - a fürdő megvalósítása is. 452 A politechnikai
műhelytermet és a tókerti orvosi rendelőt pedig már csak 1971-re ígérték. Az ok -
mint olvasható a következő tervidőszak előkészítéséről beszámoló egyik, 1970. őszi jelentésben
- „az építőipari kapacitás szűk keresztmetszete és a krónikussá vált építési anyaghiány.”
Aligha véletlen tehát, hogy a város egészének fejlesztését felölelő korábbi nagy- és kisigényű
tervek egyként nem valósultak meg. Mint a késedelmek és a tervek listáját tartalmazó egyik
jelentésből kitűnt, a Városi Tanács illetékes csoportja csupán „a felgyülemlett fejlesztési
anyagban szereplő koncepciókat, variánsokat... elemezte”, hogy aztán majd elkészítsék azt az
újabb - nem tudni hányadik - „tervjavaslatot”, amelybe ismét besorolják „a IV. ötéves terv
időszakában a tanács ilyen feladatát.” A folytatásból azonban az is kiderül, hogy a „tervezett
és megvalósításra kerülő feladatok pénzügyi fedezetére vonatkozóan a megyei szervektől
kapott tájékoztatás” „még nem realizált orientáció”, ami a bürokrácia nyelvéről lefordítva
föltehetően annyit jelent, hogy meglehetősen bizonytalan a végrehajtás pénzügyi fedezete. Sőt
nyugodtan mondhatni, több mint bizonytalan, hiszen egy, az MSZMP 1970-ben tartott városi
értekezletén megjelent megyei küldött, amikor egyfelől az „összehasonlítgatásoktól”, másfelől
attól óvott, hogy „elszakítsák” „Pápa fejlesztését az egész ország fejlesztésétől”, arra is utalást
tett, hogy „vannak népgazdasági érdekek, amelyek megkövetelik, hogy egyik-másik területen
a fejlesztés gyorsabb legyen..., Veszprém megyében ilyen városok elsősorban Ajka és
Várpalota, ahol... jelentős ipar megkövetelte a gyorsabb ütemű fejlődést.” S hogy ne legyen
kétség afelől, hogy ez a jövőre is vonatkozik, elmarasztalva a pápaiakat a „saját erő”
kihasználatlansága miatt, azt is értésükre adta, hogy „nem lehet azt csinálni,... egyik kezünket
tartjuk, hogy tegyenek bele, a másikat eldugjuk”. 453
Külön is utalni kell arra, hogy a város jellegének meghatározásához tartósan hozzájáruló
iskolák és különböző kulturális intézmények nemcsak elégtelen befogadóképességük folytán
326