Tanulmányok Pápa város történetéből

A Thököly-felkelés, majd a török háború alatti rövid szünet után, a karlócai békekötést
követően a pápai kálvinista egyház is csakhamar megkapta az első komoly figyelmeztetést,
hogy mi várható az új helyzetben.
1700. június 18-án gróf Esterházy Antal uradalmai tiszttartóihoz utasítást bocsátott ki, hogy
„legelsőben is az mi pápai és gesztesi jószágunkban... minden halogatás és késedelem nélkül
azon nyakas és vakmerő prédikátorokat és oskolamestereket egész falunkbul űzzék ki...” 69
Ezt az akciót a pápai kálvinistáknak még sikerült kivédeniök, talán azért, mert már előzőleg
Bécsbe küldték Sándor Lászlót, hogy az udvarnál és különböző hatóságoknál minden jót
eszközöljön ki. 70
A védelemre szükség is volt, mert 1702. június 16-án maga Esterházy Pál nádor lépett közbe,
s sürgette a pápai református egyházgyakorlat megszüntetését. Pápa város ekkor földesurához,
gróf Esterházy Antal hoz fordult, aki a nádori ítélőmester előtt kijelentette, hogy rendelete
nem vonatkozik a pápaiakra. 71
A pápai egyház gelyi malma ügyében még kálvinista nemesi családokkal is vitába keveredik. 72
Az előzményeket tekintve nem csoda, hogy a dunántúli protestánsok nagy várakozással voltak
a kuruc felkelés iránt, vallási sérelmeik orvoslását remélve. Csakhogy a Dunántúl nem Felsőmagyarország
volt, s itt a fejedelmi hatalom elképzelései kevésbé érvényesültek. A dunántúli
evangélikusok 1706. január 30-án Pápáról figyelmeztetik „a nagyméltóságú fejedelmet,” hogy
1704-ben Gyöngyösön megjelent követeiknek tett azon ígéretét, miszerint ők is számolhatnak
arra, hogy az előző évtizedekben elfoglalt templomaik, iskoláik s egyházi jövedelmeik
birtokába visszaléphetnek, beváltani kegyeskedjék. 73
A szabadságharc alatt természetesen nagyobb mozgási lehetőségük volt a pápai kálvinistáknak
is, bár reményeikben végül is csalatkozniuk kellett. 1660-ban elvett templomukat hiába kérték
vissza, méghozzá eredeti állapotában helyrehozva. Erősen pusztult parókiájukat viszont
visszakapták, helyreállítását azonban hiába követelték. 1705 nyarán az iskola udvarán tornyot
kezdtek építeni, amit a földesurak - Esterházy Ferenc és József, Antal testvérei, akik bátyjuk
kuruccá létele után az uradalmat királyi adományként kapták - a plébánossal és a vármegyével
elleneztek és tiltottak. A mintegy 150 forintnyi közadakozásból mégis felépítették, s
épületeiket is úgy-ahogy rendbehozták. 74
Külföldi kapcsolataikat sem hanyagolták el. 1703. szeptember 7-én a pápai református egyház
elöljárósága Deáki István professzor által szerkesztett emlékiratban elősorolja hosszas
szenvedéseit s anyagi kárvallásait, és a külföldi protestáns fejedelmek segélyét kéri. 75
1706-ban, nyilván a szécsényi országgyűlés reményt keltő vallási határozatainak, valamint a
béketárgyalások kedvező kilátásainak hatására a pápai kálvinista egyház részletes beadvánnyal
fordult II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez, bár az irat formailag a vallásügyi bizottmány
commissariusaihoz szólt. „A pápai evangélikus statusnak postulatumai” című dokumentum 15
pontban sorolja fel sérelmeiket, szenvedett káraikat, elégtételt és orvoslást kérve.
Kéri az egyház az ispotály visszaadását minden jövedelmével együtt, mely előzőleg hosszú
ideig tulajdona volt. Elfoglalt malmai azonnali használatba vételét s eddigi kára megtérítését.
Elvett épületeinek eredeti állapotukban való visszabocsátását. Megtérítését a házbérnek,
melyet prédikátorai lakásáért éveken át kifizetni kényszerült. Kívánja az egyház költségei
megtérítését, melyeket az üldözés idejétől, 1659-től kezdve kényszerült tenni, ez 20.000
forintra becsülhető. Követeli erőszakosan elfoglalt toronyórája visszaállítását, mely most a
szürke barátok templomának tornyában van, valamint az öreg vitorláknak a torony tetejére
visszahelyezését, éspedig azok által, akik azokat levetették. Az iskola részére folyóvá tételét a
133