Tanulmányok Pápa város történetéből

Mindenekelőtt villany-, járda-, út- és vízvezeték-bővítésére, mivel a teljes összeg egynegyedeként
(2,8 millió Ft) elszámolt társadalmi munkát is főleg ezekre lehetett igénybe venni.
Ezért nem véletlen, hogy az 1958. évi választásokon beígért fürdőből sem lett semmi. Viszont
a társadalmi munka további szorgalmazása mellett bevezették a községfejlesztési
hozzájárulást is, amely ezekben az esztendőkben mintegy 2,2 millió Ft-ot tett ki a 10,8 milliós
összegből. Más jelentésekből az is kitűnt ugyan, hogy több, mint 200 lakás épült, és a
továbbiakban újabb házhelyeket is osztottak, szálló, kertmozi és szabadtéri színpad is készült,
ezáltal azonban sem a vízellátás, a csatornázás és a lakáshiány kérdése, sem az iskolai, az
egészségügyi és a bolti ellátottság nem oldódott meg. Mindezek annál is inkább súlyos
gondokat okoztak, mivel 1957-ben a szovjet katonai alakulatok létszámának (feltehető)
növekedése folytán tömeges lakás- és (10 tantermes) iskolaigény is jelentkezett. 431
A vízellátás és a csatornázás hiányáról azért is kell külön szólni, mert ez a hatvanas évek
elejére teljesen válságossá tette a város helyzetét és hangulatát. Mint azt egyidejűleg újság- és
folyóiratcikkek, később pedig szociológiai felmérések is jelezték, a korábbi források
kimerülése és a város szennyvízét befogadó patak hozamának üzemi célú elvezetése Ajkára,
nemcsak a lakosság vízellátását és egészségügyét hozta elviselhetetlen helyzetbe, de kihívást
jelentett a megyeszékhellyel és kisebb mértékben Ajkával szemben is. 432 Ugyancsak a sajtó
adott hírt a helyzet tüneti kezelésére irányuló különböző rendszabályokról is (állat-, autómosás
korlátozása). 433
Bizonyos, hogy később a Vízrendezési Társulathoz való csatlakozás sem volt hiábavaló, a
kérdés azonban súlyosabbnak mutatkozott annál, hogysem ilyen úton megoldható lett volna.
Ezt ugyan már 1957-ben a Városi Tanács elnökének az MSZMP részére készített nyári
beszámolója is jelezte, mégis 1959 nyarán is újra napirendre került, mivel a szennyezett víztől
tömegesen dizentériás és hastífuszos megbetegedések keletkeztek. 434 Így 1959 őszén már
külön napirendi pontként szerepelt az MSZMP városi vezetőségének ülésén a Városgazdálkodási
Vállalat vízellátásról szóló jelentése, amely azonban még mindig nem vallotta be a
teljes igazságot, mert csupán a forrás s általa a Tapolca vizének elapadását, a vezetékrendszer
elöregedését, a száraz éveket és a nagyfogyasztó üzemeket jelölte meg okként, és bár nem
tagadta a megoldás időigényességét, a korlátozásokon kívül egyelőre más megoldást nem
tudott javasolni. 435
A Városi Tanács 1960. év eleji ülésén azonban a Tapolca-víz 60-70 %-ának az ajkai
hőerőműhöz való elvezetésében már néven nevezték az igazi okot. 436 Az MSZMP városi
vezetőségének első embere ennek hangoztatását ugyan rosszallotta, különösen olyan
formában, „hogy azért nincs víz, mert a város vezetői eladták Ajkának”, bevallotta azonban,
hogy a városfejlesztési program keretén belül „nem tudjuk megoldani a lakosságot súlyosan
érintő (víz-, csatornázás-, lakás-) gondjainkat”. 437 További fejlemény volt már ugyanott, hogy
mind az ajkai vízfelhasználás emlegetésének, mind az induló 5 éves tervben előirányzott
lakásépítés aránytalanságainak (Veszprémben 6-700, Pápán viszont csak 50) szóvátételébe
könnyen lehetett nehézipar- és Veszprém-ellenességet belemagyarázni. Fel kell lépni az
ilyenek és a pápai lehetőségek kiaknázásával nem számolók ellen - mondotta a megye egyik
vezetője, hozzátéve nyomatékul még: „ha szükséges - legyen az akár pártbizottsági tag - félre
kell állítani, ha nem bírja megérteni a dolgokat.” 438
Bár sem ez alkalommal, sem a továbbiakban nem hiányoztak a különböző eredményekről
szóló beszámolók (10 új tanterem, könyvtár mellé múzeum elhelyezése a Várkastélyban,
újabb 200 lakás megépülése, több orvos és kórházi ágy stb.), az alapgondok súlya azonban
nemigen könnyebbült. Egyetlen, a város egészségügyi helyzetéről készült jelentésbe betekintve
is kiderül a víz elégtelensége, a lakások fürdőszobával való ellátatlansága (90 %-ban), a
323