Tanulmányok Pápa város történetéből

vásárlátogatók. Az állatvásártérrel szemközti Jáger kocsma sok vásári üzletkötés utáni mulatozásnak
adott helyet. De nagy forgalma volt vásárok alkalmával a Csóka vendéglőnek is. 49
A pápai állatvásárok jellegzetes alakjai voltak a fehérköpenyes állatkereskedők, a „cenzárok”.
Mellettük álltak az alkalmazottaik, a hajcsárok. A felvásárolt állatokat - főként szarvasmarhával
kereskedtek - a vásárról egyenesen a vasútra hajtották. Pápáról a Dunántúl más
vidékeire és Budapestre szállították az állatokat, de külföldre is sok került belőlük. 50 A pápai
állatvásárokat az export szempontjából is az ország legjelentősebb vásárai közé sorolták.
A vásárról hazatérő környékbelieknek hosszú időre beszédtémát adtak a vásári élmények.
Sokáig emlékeztek egy-egy sikeres adásvételre. Gyakran feljegyzést is készítettek róluk a
kalendáriumok erre szolgáló, külön befűzött üres lapjaira.
A múlt században még városszéli állatvásártér az 1950-es években szűnt meg. Helyén emelkednek
a Kilián-lakótelep házai.
A pápai gabonapiac is élénk volt évszázadokon át. Nem a város határában termett, hanem a
Pápai-síkság gabonájával kereskedtek. Túlnyomórészt rozsot termeltek, búzát kevesebbet. Itt
értékesítették a távolabbi vidékek: Marcalmellék, Rábaköz, Somló vidék gabonafeleslegét is.
Szívesen vásároltak itt a soproni, győri és vasi gabonakereskedők. 51 A legtöbb gabonát a helyi
zsidó gabonakereskedők vették meg a pápai gabonapiacon. Ők a legmódosabb polgárok közé
tartoztak. Házaik a Fő téren vagy annak közelében álltak.
De gabonakereskedéssel, illetve spekulációval többen foglalkoztak a termelők közül is.
Nemes Székely János csöglei közbirtokos a múlt században nemcsak saját gabonáját
bocsátotta áruba a környék piacain, hanem - figyelve az egyes piacok közti árkülönbséget -
maga is vásárolt fel gabonát olcsóbban, hogy később haszonnal továbbadja. Spekulációi
váltakozó eredménnyel végződtek, nem voltak mindig sikeresek. Naplójába feljegyezte, hogy
1836-ban olcsó gabonát vetetett a pápai és veszprémi piacon. Tavasszal akarta eladni, ám a
gabona ára nemhogy emelkedett volna az őszihez képest, hanem csökkent. Még ebben az
évben újabb veszteség érte. Cselédjével két kocsi árpát küldött be a pápai piacra. A rakodást
nem ellenőrizte, így fordulhatott elő, hogy a lyukas zsákokból minden gabona kiömlött, amire
a kocsis megérkezett Pápára. 1848-ban ismét kár érte visszaútban a pápai hetivásárról. Áruját
szerencsésen eladta és saját szükségletre ecetet és fél mázsa sót vásárolt. A Marcal mellé érve
az állatait szándékozott megitatni, de a kocsi beledőlt a folyóba, és mindene odaveszett. 52
A pápai gabonapiacot a Nagytemplom mögött, a hajdani belsővár betemetett árkának helyén
tartották. A gabonát kocsikról zsákokban árulták a hét két napján, kedden és pénteken. Az
„ősi” pénteki hetivásárhoz 1872-ben engedélyezték a keddit. 53 A pénteki gabonapiac azonban
jóval forgalmasabb volt, mint a keddi. Akkor ritkábban álltak a gabonászsákokkal megrakott
kocsik. Itt, illetve a Nagytemplom északi oldalán árusították a kukoricát és a burgonyát is. Sok
kukoricát vittek fel Pápára a tapolcafőiek és a nagyteveliek. Burgonyát főként az adászteveliek,
kupiak, gyimótiak és tapolcafőiek adtak el, egyszerre 5-10 mázsányit egy-egy
kocsiról. 54 A fejeskáposztát karácsony táján és tavasszal szekérrel szállították a pápai piacra.
A veremből kiszedett káposztának ezidőtájt már jó ára volt. A lencsét a kiváltságos múltú,
híres bakonyi faluból, Szentgálról vitték a pápai piacra. Szentgáli lencsét ettek a református
kollégium diákjai is, hagyomány szerint tőlük vásároltak. Váli professzor lánya rendszeresen a
szentgáliaktól szerezte be az egész évre szükséges mennyiséget családja és nagybátyja, Jókai
Mór számára. Emlékirataiban így fogalmazott: „Megvolt a híres lencsevásár! A kisasszony
napi (szept. 8.) utáni vásárt nevezik így Pápán mert csak ezen az egyetlen vásáron lehet ott
354