Tanulmányok Pápa város történetéből

egyes vezetőket a fejlesztésben. Hogy aztán végül is miként oldották meg vagy inkább
kerülték ki a dilemmát, arra jól utal az a hatvanas évek első feléről készült összegzés, amely
szerint „a szocialista iparban együttvéve... a több termelés teljes egészében létszámnövekedésből
származott”. 404
Így a gyártási technika s általa a termelékenység növekedése, ha költöttek is rá, inkább csak
részben beváltott igény maradt. Nem véletlen, hogy az exportban jobbára a húsipari termékek
állták meg nyugati piacokon is a helyüket, míg a technikai fejlődés kihívásaira leginkább
érzékeny, háztartási villamosipari eszközöket gyártó, egyre bővülő Elekthermax üzem és
úgyszintén a Gépipari Vállalat is problémákkal küszködött. Az MSZMP városi bizottságának
a gépiparról készített 1965. tavaszi jelentése a létszám túlzott növekedéséről szólva azt is
megállapította, hogy „az Elekthermax Vállalat- a műszaki fejlesztéssel, korszerű gyártástechnikák
bevezetésével nem tudta megfelelően ellensúlyozni a gyártmányösszetételből”
adódó problémákat. 405 A továbbiakban - ide értve egy másikat: a Gépjavító Vállalatot is -
hozzátette még, hogy ezek „anyag- és alkatrész-ellátási nehézségek és kooperációs hiányosság”
miatt csak „korszerűtlen gyártmányt tudtak előállítani.”
E problémákat sem a szocialista piaci irányultság megnövekedésével, sem - mint az az
Elekthermaxban történt - az igazgató, majd az egész vezetőgárda 1966. tavaszi lecserélésével
nem lehetett megoldani. 406 A város legnagyobb üzeme, a Pápai Textilgyár is csak „túlfeszített
munka” árán és úgy is visszaesésekkel (pl. 1962-ben) tudta a hatvanas évek közepére
exportképességét megőrizni. Szakemberek szerint, néhány kiugró cikket kivéve, termékei
„mint korszerűtlenül és gazdaságtalanul előállított tömegcikkek”, csupán „megközelítik a
világszínvonalat.” 407 Sorra véve az olyan hibákat, mint a „fonalegyenetlenség”, a „nopposság”
gyakorisága, a színélénkség, a gyűrtelenség hiánya, megállapították, hogy bár a „finomabb
tarkánszőtt áruk irányába kell fejlődnünk”, de gépek dolgában „nagyon le vagyunk
maradva.” 408
Elégséges ok volt tehát arra, hogy Pápán is végiggondolják, miként maradhat talpon, hogyan
fejlődhet tovább és tehető gazdaságossá a város ipara, illetve gyárainak azon többsége, amely
nem felelt meg a kor, azaz a külső és belső piac igényeinek. Érdemes külön is megjegyezni,
hogy bár a dolog természetéből eredően többnyire fölülről indult a „végiggondolás”, Pápán
mégis szinte kezdettől természetesnek tartották a helyzet felülvizsgálását és orvoslását. Az
már ismét további fejlemény, hogy a helyzet kezelésében nem mindig maradtak meg a maguk
felfedte lényegnél: a gazdaságnál, főleg azért, mert a problémák, különösen munkás- és
pártkörökben egyszerűen szociális és politikai, sőt hatalmi mezben jelentkeztek.
A „gazdasági mechanizmus felülvizsgálatának igényéről” első ízben 1965 végén, az ideológiai
helyzetről az üzemekben mintegy 250-300 munkással és alkalmazottal folytatott beszélgetésekben
esett szó. Az ezekről készített jelentés nemcsak a „bérarányokat”, a „prémiumokat
érintő kifogásokról” és az „egyes vezetők személyes példamutatásának hiányáról”, de arról is
beszámolt, hogy „szinte mindenhol felvetették a népgazdaságban jelentkező felelőtlen
pocsékolást..., a felelősségrevonás alkalmazását..., a munkafegyelem lazaságát.” 409 „Drága és
lassú a munka” - közvetítette a beszámoló a megkérdezettek véleményét, mely vélemény
egyszersmind a lehetséges teendőkre is kiterjedt: „Különösen a gazdasági ösztönzők, a
vezetési módszerek tökéletesítése vetődött fel sürgetően” - így a közelebbiek. Általában és
távlatilag pedig az olvasható, hogy „gazdasági mechanizmusunk vizsgálata országos szinten
folyik. Ez hosszú folyamat, ami nem zárja ki, hogy helyileg ne szüntessük meg a
termelékenység emelkedését gátló tényezőket”. Bár már akkor is voltak olyanok, akik - mint
ugyanabból a beszámolóból kitűnt - „egyéni problémáikat a proletárdiktatúra féltésének
tüntették fel” és a „liberalizálódástól” tartottak, mégis a gazdaság diagnózisának és a kezelés
319