Tanulmányok Pápa város történetéből

közfürdő hiánya, a járóbeteg- és a kórházi ellátásban állandósult „túlzsúfoltság” és egyes szakrendelők
(ideggyógyászat, orthopedia, urológia, szájsebészet stb.) kényszerű nélkülözése. 439
Még a sajtó sem késett olyan hivatalos fórumon tett vezetői megnyilatkozásokat közölni,
amelyek szerint Pápán „a városi üzemek fejlesztése már ma komoly nehézségekbe ütközik,
mert a szakembereknek nem tudnak lakást adni”, vagy mint olvasható ugyanott, ha a
vízkérdés nem oldódik meg időben, akkor pl. a Húsipari Vállalatnak le kell állni. 440
1963 őszére ismét továbblépés következett a tervezésben. A város 20 éves fejlesztésére
elkészített „irányelvek” azonban már nem a négy éve elkészített tervből, illetve az azóta is
folyton tapasztalható hiányosságok felszámolására irányuló tennivalókból indultak ki, hanem -
mint kitűnt - kimondottan is „az ipar fejlődési irányát, a mezőgazdaságban a munkaigényes
kultúrák művelését és az idegenforgalom fejlesztésének irányát” vették figyelembe, „valamint
azt a tényt, hogy a város környékén fekvő 13 község a 20 éves távlati terv szerint a városhoz
kapcsolódik.” 441 Ugyanakkor éppen a vízügy és a részben vele összefüggésben várt városi
strand és uszoda megoldásához nem tekinthetett el két újabb körülménytől: az előbbi miatt
építendő víztorony előkészítő munkálataitól és a Várkertben végzett, 1962. évi fúrásoknál
feltört termálvíz sorsának rendezésétől. 442 S ha mindezekhez még az is hozzátehető, hogy az
„irányelvek” elkészítői a 13 község csatolásával és a természetes szaporulattal számolva Pápa
1970. évi népességét 39.376 főre (1980-ra 42.960 főre) becsülték, akkor teljesen jogos annak
megállapítása, hogy Pápa elmúlt évtizedeinek leginkább megalomániás városfejlesztési
tervével áll szemben az olvasó.
Korántsem arról van szó, mintha csakugyan nem kellett volna szanálni több, mint 1.000 régi
lakást, s helyébe többször annyit építeni, hogy az 1 szobára jutó személyek száma átlagosan ne
3,8 fő, hanem a lakásnormáknak megfelelő legyen. Jó lett volna a 27 kat. holdas belső Várkert
parkosítása is, hogy aztán a „világítás korszerűsítésével, padok elhelyezésével, kisebb
vendéglátó egységek telepítésével (tudja) szolgálni dolgozóink igényeit”. Sorolható még annyi
minden elképzelés a szükségtelen utcák és csatlakozások megszüntetésétől, a „korszerű
üzlethálózat”, a „zöldterületek, játszóterek kialakításán” át, egészen a mindezeket szolgáló
közművesítésig vagy éppen egy „400 ágyas kórház”, „30 munkahellyel működő korszerű
rendelőintézet” és a tervezett 6.800 tanulót, valamint 30 fős tanulócsoportokat alapul véve, 12
db 16 tantermes iskola és 800 férőhelyes színház, továbbá művelődési ház, ifjúsági ház
felépítéséig. Ám mindezek az elképzelések még a hibás kiindulásnál is irreálisabbak voltak.
Nem véletlen, hogy miután az MSZMP városi vezetősége megtárgyalta e tervezetet, azzal adta
vissza az előterjesztő tanácselnöknek, hogy „egyeztessék a megyei tervvel és a szakosztályokkal
és azután terjesszék ismételten a végrehajtó bizottság elé.” 443 Ugyanez a határozat arról is
szólt, hogy az elnök helyettese „a városrendezési terv végleges kialakítása érdekében szervezzen
ankétot az üzemek vezetőinek bevonásával, melynek alapján alakítsák ki a végleges
tervet.”
Mivel a terv sorsa egyszersmind a városfejlesztés, tehát valójában Pápa sorsa is volt, ismét
érdemes a hozzákapcsolódó vitát, illetve az annak nyomán tervezetteket és történteket
áttekinteni. Annál, hogy mire jutottak a város hivatalos fórumain és a megszervezett ankéton,
sokkal fontosabb volt az MSZMP megyeszékhelyi vezetőségének állásfoglalása az 1964
májusában eléje vitára bocsátott „Pápa város jelenlegi helyzetéről, fejlesztési kérdéseiről”
címet viselő beszámolóról. 444 Az akkori pápai MSZMP-titkár által tartott, láthatóan a
szakemberek véleményére és tervezésére is támaszkodó beszámoló 13 helyett ugyan még
mindig 7 község Pápához való csatolásával és 1970-re 32.530 fős lakossággal számolt, mégis
alapjában szakított a korábbi nagyzással és egyszerűen abból a realitásból indult ki, hogy az
elmúlt két évtizedben erőltetett „fejlődést nem kísérte kellőképpen a városban a kulturális és
324