Tanulmányok Pápa város történetéből

éppen a korábbiakhoz képest más, meglehetősen ellentmondásos értelemben. 124 Másként
alakult azonban az iskolaváros-jelleg és a többnyire protestáns jelzővel illetett szellemi
központúság valóságos fejlődése, valamint természetesen megítélése is. A városnak mind a
régi, mind az új vezetése és persze mindenekelőtt a lakossága büszke volt erre, és tenni is
képes volt azért, hogy ez a jelleg - esetleg más városokhoz mérten is - fokozottan hangsúlyt
nyerjen és tovább fejlődjön. Tulajdonképpen ez a szemlélet és cselekvőkészség nyújtott
alapokat ahhoz, hogy a tömegekre apelláló népi-mozgalmi kulturális rendezvények is vonzóak
lehettek, és bizonyos eredményeket mutathattak fel. Mint kitűnt azonban, mindezek
elsősorban a napi politika vagy tágabb értelemben: egyes pártok befolyásának szélesítését és
tartósítását szolgálták, de alkalmatlanok voltak arra, hogy megoldják a város kulturális
életének, különösen az oktatás fejlesztésének kérdéseit.
Nem szólva arról, hogy a lebontott kőszínház helyett csak a villanytelepi gépterem lehetett a
vendégszíntársulatok hajléka (1947-ben 1 hónapig a győrieké), a városnak nem volt 1953-ig
önálló kultúrháza, 1949-ig közkönyvtára, sem pedig múzeuma 1956-ig. 125 Okkal szólt tehát
ezek hiánya folytán „stagnálásról” az egyik, 1948. tavaszi jelentés. Egyszerűen azért, mert a
rendelkezésre álló erőforrásokból olyan problémákkal kellett megküzdeni, mint a szovjet vagy
a magyar katonaság által részben vagy egészben lefoglalt tanintézetek (állami tanítóképző
intézet, mezőgazdasági középiskola, Nőnevelő Intézet, egyik óvoda stb.) szabaddá tétele és
rendbehozása; a megszerzett mezőgazdasági középiskola működési feltételeinek biztosítása és
egyáltalán megtartása, nehogy az átcsábítására „mindent elkövető Veszprémben nyerjen
végleges elhelyezést.” 126 De külön többletfeladatot jelentett akkor a diákélelmezés és
egészségügy biztosítása is.
Éppen a nehézségekkel számolva tekinthető igazán eredménynek a zeneiskola megszerzése a
városnak (amihez 1945-ben Keresztury Dezső nyújtott támogatást); a városi fúvószenekar
megalakítása 1946-ban; a városi Szabadművelődési Tanács, majd körzeti központ
megszervezése; gyermeklélektani állomás létesítése. 127 E távolról sem teljes lista folytatható
lenne még olyanokkal, mint a középiskolai népi kollégiumok (először a Petőfi Sándor fiú-,
majd a leánykollégium 128 ) megalakítása és támogatása, melyek közül az előbbit Tildy Zoltán,
az egykori pápai teológiát járt köztársasági elnök, mint az országban a második legjobbat
1947-ben ki is tüntette. 129 is figyelmet érdemel, hogy Ortutay Gyula, aki 1947 nyarán a
fakultatív hitoktatás bevezetésének felvetése miatt felizzott hangulatot csillapítandó tartott
beszédet Pápán, mint kultuszminiszter 1948 tavaszán - pártjának helyi újságja szerint -
„ígéretet tett a nevelőképző főiskola Pápán való elhelyezésére”. 130
Látható tehát, hogy mint az országban, Pápán is egy felemás, az alapintézményeket csak
részben (néha negatívan) érintő kulturális átalakulás időszakában került napirendre az iskolák
államosítása, amelynek kimondott célja: az egységes iskolarendszer és oktatási szellem
megteremtése és az iskoláztatási kiváltságok felszámolása volt. Ám ugyanakkor, ha nem is
mindig kimondva, a központi hatalom, a születő diktatórikus rendszer kulturális-oktatási
befolyásának biztosítását jelentette. Nem kétséges, az előbbiekben felsorolt szándékok nem
alapok nélkül fogalmazódtak meg. Valóban igaz az, amit az egyik beszámoló az ifjúság
jelentős részére nézve állított, tudniillik, hogy „a múlt nevelési rendszere még erősen él
lelkivilágukban”. 131 s kérdés, és ez már az akkori túlzásokhoz tartozott, hogy a város egyes
intézményeiben összeesküvésről, a diákság körében (nevezetesen a Református Kollégiumban)
„valutázásról” röppentettek fel hírt. 132 a mindezekhez képest nem is tekinthető gyógyírnak
az úttörő- és más ifjúsági mozgalmak szelleme, azért mégsem véletlen, hogy a városban
annak megszervezése nem az iskolákon belül, hanem kívülről, a népi kollégisták segítségével
indulhatott csak meg. A középiskolások körében alakult „Magyar Diákok Nemzeti Szövet-
290