Tanulmányok Pápa város történetéből

megtudta, hogy Pápán lakó híveinek Lethenyei magánháznál úrvacsorát is osztott, tollhoz
nyúlt és rendkívül durva szavakkal támadta meg kollégáját. Az 1613-ban megjelent mű sajnos
elveszett, de címe is bizonyítja a polémia hevességét:
„Sárvári Konyhárul, Lethenyei Istvántul Pápára némely csemege kivánóknak valami speciali
gyanánt ajándékon egy Haydunak kecskéje alatt küldetet Fekete lével főt nyulhusnak abálása,
visgálása és fü szerszámiban való fogyatkozásinak előszámlálása”. Persze Lethenyei sem
maradt adós a válasszal. Ő sem válogatott a jelzőkben, mert többek között a munkát „ocsmány,
undok, förtelmes, trágár és moslék” jelzőkkel illeti és ígéri, hogy Pálfi írása „mindvégig,
még holtaután is inventáriumában marad annak örök gyalázatára...” 49
Még néhány adalékunk van e pápai évekből. Három évvel a polémia után egy pápai evangélikus
főember, Egerszegi István kérésére Zvonarics Mihály sárvári lelkész - Lethenyeinek
1620-ban püspökké választott apósa - kérdés-feleletes formában írást küldött Pápára az
evangélikus úrvacsorai tan után érdeklődő férfinak. Ez vagy ennek másolata Tolnai István bői
református prédikátor kezébe került, aki azt jelentette Pathay István püspöknek. Ez pedig
Klaszekovics István evangélikus püspök kolégájának kemény hangú levelet írt, miért avatkozik
be a sárvári lelkész a pápaiak dolgába. Zvonarics mentegető levélben megírta, hogy ő
nem Pápának, hanem az őt megkereső evangélikus főembernek küldte meg magánjellegű
tanító írását. 50
Kanizsai Pálfi utóbb Kis Bertalan sárvári püspököt is megtámadta „Fantom Fant: Azaz
Sárvári Püspöknek kozmás levelére való választétel” címen, 1632-ben. Ebben Kis Bertalan
egy missilis levelét veszi bonckés alá. Az írás kéziratban maradt, de széles körben terjesztették.
Benne az evangélikusok ubiquitas-tanát akarta kipellengérezni. Azt írja, hogy ha
Krisztus mindenütt jelen van, akkor teste „benne van minden vödör borban és minden
káposztás fazékban”. Ismét nem maradt adós a püspökét védő Lethenyei a felelettel: „...Talán
a fántom fánt helyett tromfot vészen el, hogy a tök király ne láttassék uralkodni a makk
királlyal...” 51
Feltűnően kevés adatunk van a 17. század második felének pápai evangélikusságáról. Az
amúgy is zaklatott dunántúli felekezeti viszonyok a református kollégium Gyászévtizedet
(1671-81) megelőző virágzása idején feltehetően további szórványsors küzdelmei és
viszontagságai jellemezték életét. Séllyei István püspök és társai gályarabságából több
dunántúli lutheránus prédikátor is kivette ugyan részét, Pápán azonban sem azt megelőzően,
sem még néhány évtizedig nem volt nyilvános vallásgyakorlatuk.
Az átmeneti vallásszabadság hajnalát II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának dunántúli sikerei
jelentették. A változó szerencsével folyó hadjáratok során Pápa hol a császáriak, hol a
kurucok kezébe került. 1705 márciusában az egri táborból azt írta Rákóczi, hogy „Pápának és
Tatának meg hódításával szerencsésen folynak dolgaink”. 52
Az evangélikusok egyik főembere Rákóczi táborában telekesi Török István volt. A magatoborozta
lovasezredével a kurucok első dunántúli hadjáratában vezette győzelemre seregét. A
fejedelem előbb Dunántúl kerületi commissáriusává, majd a szécsényi országgyűlésen
szenátorává nevezte ki. 53
Az ellenreformáció addigi hódításainak még az 1691-es soproni országgyűlésen biztosított
„artikuláris gyülekezetek” sem tudtak igazán gátat vetni, hiszen vármegyénként a szabad
királyi városokon kívül csak két községben biztosított szabad vallásgyakorlatot. A kuruc
győzelmek hatására Török István mint patrónus tüstént lehetővé tette több, addig elnyomott
egyház újjászületését.
384