Tanulmányok Pápa város történetéből

választási rendszer szerint megválasztott képviselőket. Az 1848:5. tc. meghatározta az
országos képviselői választói jogosultságot és a választhatóságot. 1. paragrafusa többek között
kimondta, hogy a korábbi „politikai jogélvezetet” senkitől sem veszi el. Ezen túlmenően
szavazati jogot adott azoknak a férfiaknak, akik 20 éves korukat elérték, s nem álltak atyai,
gyámi vagy gazdai felügyelet vagy „hűségtelenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás, és
gyújtogatás miatt fenyítés alatt...” A városokban a választói jogosultsághoz 300 pengő forint
értékű ház vagy föld, a községekben pedig úrbéri értelemben vett 1/4 telek vagy ennek
megfelelő értékű más ingatlan kellett. Választójoggal rendelkeztek azok a kézművesek, kereskedők,
gyárosok, akik legalább egy segéddel dolgoztak. A tanácsosok, orvosok, jogászok,
tanárok valamennyien választójogot kaptak. A szabad királyi városokban a helyi választójogi
cenzus mérsékeltebb, hiszen kisvárosban 200, közép városban 400, nagy városban 600 pengő
forint jövedelem már biztosította a városi képviselőtestületi szavazati jogot. Vagyis a helyi
városi képviselőjoggal rendelkezők száma meghaladta az országos képviselői jogosultságot.
A törvény a képviselőház létszámát - Erdély nélkül - 377-ben határozta meg, s kialakította a
képviselőket küldő kerületeket a népesség, a területnagyság s a közgazdaság szempontjainak
figyelembevételével. A képviselői választókerületeket két csoportra osztotta. Az elsőbe azokat
a városokat sorolta, amelyek egy, kettő vagy három képviselőt választhattak. Ebbe a
kategóriába tartozott például Buda: 2, Pest: 5, Debrecen: 3, Pozsony: 2, Miskolc, Szeged és
Kecskemét: 2, míg a többi itt megjelölt város 1-1 országgyűlési képviselőt választhatott (Pécs,
Kassa, Fejérvár, Újvidék, Eger, Gyöngyös, Makó, Békés-Csaba, Nyíregyháza, Szarvas, Pápa,
Szentes, Hódmezővásárhely, Gyula, Cegléd, Esztergom, Győr stb.). A választókerületi
beosztás tehát nem követte a szabad királyi városok privilégiumait.
A választókerületek második nagyobb csoportjába a megyék, a szabad kerületek és egyes más
városok kerültek. A szabad kerületek jórész önállóan választhatták képviselőiket a parlamentbe.
Ezeket a törvény felsorolta. A megyén belüli beosztásról azonban nem rendelkezett.
Erdély 69 képviselőt küldhetett. A törvény a továbbiakban előírta a választások lebonyolításának
módját, a központi választmány, az összeíró küldöttségek, a szavazatszedő
bizottságok stb. megalakításának mikéntjét.
Az 1848. évi törvények biztosították, garantálták a Jász-Kun és Hajdu kerületek, továbbá a
szepesi városok kiváltságait is. Ilyen módon legalábbis a jogalkotás szintjén kialakulhattak a
közigazgatás polgárosultabb szigetei. A megosztottság a megye, illetőleg a kiváltságos
városok, kerületek között természetesen nem lehetett tartós. Az 1848-as népképviseleti
országgyűlés a városok jogainak biztosítása és kiszélesítése, illetve a megyei szervezet
radikális polgári átalakítása útján kívánta oldani az ellentmondást. A szabadságharc leverése
azonban megszakította ezt a kívánatos fejlődési tendenciát, hiszen az abszolutizmus rendszere
félresodorta az 1848-as törvényeket. Megszűnt a szabad királyi városok és a kiváltságos
kerületek 1848-as önállósága is. Az 1861. évi Országbírói Értekezlet által javaslatba hozott
Ideiglenes Törvénykezési Szabályok nem tettek különbséget szabad királyi városok és
rendezett tanácsú városok között, és a bíráskodás terén az utóbbiak számára is biztosították a
megyéktől való önállóságot. Ennek nyomán megszervezték a városi törvényszékeket. Ezeket
azonban 1865 decemberében a Helytartótanács megszüntette, s így privilégiumuk egésze is
labilissá vált.
1867. február 17-én került sor Andrássy Gyula gróf miniszterelnöki kinevezésére. Kabinetjének
tagjai között találjuk a tudós, nagytekintélyű Eötvös József bárót, Horváth Boldizsárt és a
kiváló pénzügyi szakembert, Lónyay Menyhértet. Az Andrássy-kormány és a parlament
érvényben tartotta az 1848-as jogalkotás két nagy területét, egyfelől a jobbágyrendszer és a
rendi országgyűlés felszámolását, másfelől a politikai szabadságjogokat. (Választási törvény,
241