Tanulmányok Pápa város történetéből

Az egyház élethalálharcot folytatott fennmaradásáért, de mindezek ellenére példaadó szolgálatát
sosem hanyagolta el. A város számára is értékteremtő volt az iskola magas színvonalú
működtetése, a szegényekről való gondoskodás s a jó erkölcsök védelme. Torkos idejében a
presbitérium családvédelmi kérdésekkel is foglalkozott. 1747-ből fennmaradt adat alapján
tudunk „egy tiszteletlenül szüleit támadó egyháztag megintéséről.” 67
1749-ben Esterházy Ferenc földesúr ismét kezdeményezte - hivatkozással III. Károly 1718.
évi, végre nem hajtott rendeletére - a pápai reformátusok vallásgyakorlatának megszüntetését.
A kérelemmel foglalkozott a Helytartótanács, a Kancellária s végül Mária Terézia királynő is.
1752-ig - a különböző információk bekérése s a vizsgálatok lefolytatása idején - azonban
végleges döntés nem született. A végső csapást a királynő 1752. január 26-i leirata jelentette,
amely a vallásgyakorlat (benne az iskolafenntartás) jogát elveszi a pápai reformátusoktól. A
királyi döntést a pápai kastélyban, 1752. május 12-én tartott vármegyei gyűlés hirdette ki, s a
református nemesek tiltakozása ellenére azonnal végre is hajtatta. A két prédikátort, Torkos
Jakab superintendenst s Komáromi Pál esperest (Komáromi Pál Komáromi József után lett
pápai lelkész 1750-1753-ig), valamint Kún Jánost, az iskola rektorprofesszorát a megye
kiküldöttei (hajdúk és katonák kíséretében) felszólították, hogy „három órán belül hagyják el a
várost. Ugyanekkor az iskolát, a templomot és a pusztán álló régi templomot is a paróchiákkal
együtt birtokba vették és 1752. május 12-én délután 2 órakor nem volt többé Pápán református
egyház.” 68 Kún János és diákjai a szigorú tilalom ellenére még néhány napig - reménykedve -
a városban maradtak, de a reménység hiábavaló volt. Hiába voltak jómódú reformátusok,
nemes emberek, hiábavaló volt minden instancia. A 200 éven át virágzó eklézsia árva egyház
lett.
A pápaiak mindent megtettek a továbbélésért, amely végül is 1753 július 9-én abban
realizálódik, hogy a királynő engedélye révén Adásztevelen (Pápától 8 km-re) folytathatták
vallásgyakorlatukat. Az eredeti végzés szerint: „Megengedi a fejedelem pápai ref. alattvalóinak,
hogy megfosztatván a város területén élvezett vallásgyakorlatuktól: Adásztevelen a már
létező imaházat megnagyobbíthassák, kisebb iskolát állíthassanak, szükség esetén második
lelkészt is tarthassanak, s a keresztelést, esketést és temetést általok teljesíttessék, még is a
föltét alatt, hogy a rendes stólát az illető plébánosnak pontosan megfizessék.” 69 A majd
Adásztevelen elkövetkező 31 éves száműzetés korlátok közötti létfeltételeit már eleve meghatározta
a fejedelmi végzés. Mindezen nehézségek ellenére az egyház megkísérli fenntartani
felsőbb iskoláját Adásztevelen is, de végül is ez az igyekezete nem sikerül, s az oktatást csak
algimnáziumi szinten sikerül biztosítani. Az 1755. évi adatok szerinti 1159 pápai református
adászteveli fennmaradásához jelentős mértékben hozzájárult az 1752. március 28-i végrendelet
szerinti Szondy-Kenessey alapítvány, amely 10.000 forintot hagyott a pápai egyházra.
Kenessey István, aki közjogi méltóságai (vármegyei főbíró, országgyűlési követ, császári
tanácsos) révén s egyházi (helyi és egyházkerületi) tiszteiben eljárva háromszor is (1714,
1718, 1730) megmentette a végromlástól a pápai egyházat, 1750. február 23-án meghalt.
Halálakor ezt mondták a pápaiak: „Leesett a mi fejünknek koronája.” 70 Az 1752-i Pápáról
való kitiltás alig következhetett volna be életében. Özvegye, Szondy Zsuzsánna ugyan férje
halála után egy évvel férjhez ment Castiglioni Eudémius császári ezredeshez, de még a vallásgyakorlat
megszűnte előtt, 1752. március 28-án kelt végrendeletében intézkedett első férje
után örökölt vagyonáról. S bár vagyonának nagy részét Castiglionira hagyja, bőven jut ebből
református célokra, s a pápaiaknak is 10.000 Ft. Szondy Zsuzsánna 1753 március végén
meghalt, a pápaiak akkor már csak megtűrtként élik egyházi életüket, de az alapítvány a jogok
legalizálása után újraéled, s mint Szondy-Kenessey Kegyes Alapítvány majd kétszáz évig ad
komoly segítséget - 5 %-os kamataival - a pápai református kollégium tanulóinak. Az alapítványból
Debrecen és Sárospatak kollégiumai is szép részt kapnak, de a nagyobb rész - a
404