Tanulmányok Pápa város történetéből

A közrend és közbiztonság helyi felügyeletével megbízott kapitány tisztségét a felsőbb
helyekről érkezett hivatalos rendelet alapján Pápán 1851. december 20-án szüntették meg. 33 A
tanács döntése nyomán Könczöl János városi kapitányt azután a „tanácsi megbízott” cím
illette meg, de azért több esetben kapitányként említik a jegyzőkönyvek 1852-ben is. Úgy
tűnik, a tanácsi megbízotti cím azután elenyészett.
A városi kapitányi tisztség eltörlését vélhetőleg az indokolta, hogy a belbiztonság fenntartására
létezett egy nagyon is jól szervezett állami szakközeg, az 1849-ben felállított
csendőrség (államrendőrség), amely Pápán is megjelent. Mindemellett szükség mutatkozott
helyi erőkre is a személy- és vagyonbiztonság, a város mindennapi élete zavartalanságának
biztosítására. Körmendy Dániel, aki előbb bizottmányi tag, majd tanácsos lett, az 1857. június
22-i ülésen részletes előterjesztést tett egy sor közérdekű ügyben. Ennek során városi
rendőrség megszervezését is javasolta. A semmitmondó válasz első helyen a városi biztos
létét hozza fel ellenérvként. 34
Más problémák megtárgyalásának szerencsére fennmaradt jegyzőkönyveit elemezve újabb
információkhoz juthatunk. Az 1852. augusztus 21-i tanácsülésen olvasták fel Röck János
megyei főorvos közegészségügyi javaslatait. 35 Eszerint a városi biztos, Rikotty Károly
feladatát képezi az élelmi piac felügyelete 36 - különösen a lánckereskedelem megelőzése -, a
mészárszékekben és a henteseknél levő hús ellenőrzése, a „szabad személyek” (kéjnők) és a
cselédek rendészeti felügyelete és az utcák tisztasága érdekében hozott rendelet megtartásának
ellenőrzése. A marhavásárokat Óber János állatorvos („baromorvos”) felügyeli, a halottvizsgálatokat
pedig Lamberger Ignác sebész teljesíti. 37 A városi biztos dolga volt az utcakövezésnek
38 és a gyalogjárdák rendjének felügyelete is. 39 Szórványadatok szerint a házaló koldulás
megakadályozására 1853-tól külön személyt alkalmazott a város: Kutasi Jánost, a koldusok
felügyelőjét. 40
A jogi ismereteket kívánó ügyek, főleg a város pénztáraival kapcsolatos esetek - elsősorban a
gyámsági ügyek - idővel képzett szakembert követeltek. Így lett 1852. március 20-án a város
ügyvédje Martonfalvay Elek ügyvéd, akit közbizodalommal neveztek ki. 41
A császári-királyi megyehatóság 1856. február 26-án hagyta jóvá Makara György orvosdoktornak
a város által községi orvossá való megválasztását. 42 Az orvosi kötelezettségek
pontos és lelkiismeretes teljesítésére hivatkozva ő már július 19-én úgy nyilatkozott, hogy a
közel 14 ezres lélekszámú városban a községi orvos mellé egy községi sebész megbízatása
szükségeltetik. A tanácskozmány - felsőbb jóváhagyás reményében - végül Feitl Móric sebészt
bízta meg a községi sebész teendőinek ellátásával. 43
„Legcélszerűbbnek találtatnék, ha az adóhátralevőségek behajtására egy adószedő neveztetnék
ki, kinek egy városi hajdúval együtt kötelességében állna folytonosan házról házra járni, a
tartozókat az elégtételre komolyan felszólítani, a fizetésben makacskodókat a hátralevőség
erejéig megzálogolni s szükség esetében a zálogokat egy kiküldöttség jelenlétében elárusítani,
a beszedett pénzeket a városi adóvevői hivatalba pontosan befizetni...” - Így hangzik az 1852.
április 17-i tanácsülésen előterjesztett tervezet, mely szerint a város adószedői állást
szervezett. 44 Az állami adó- és pénzügyi igazgatás hatalmas apparátusa mellett is szükséges
volt tehát egy párhuzamos helyi szervre is, akárcsak a városi biztos állása esetében.
A szabadságharcot eltipró idegen hatalom mindent megtett a forradalom emlékének eltaposása,
a nemzeti eszme eltörlése érdekében. Akaratát a polgári hatóságokra is rákényszerítette.
Nem volt várható, hogy másképp legyen. Az ellenállás legkisebb jelét is idegesen fogadta az
önkény, mint például amikor Albert főherceg, magyarországi kormányzó 1852. március 28-i
ittjártakor a díszes fogadtatást megzavarta az, hogy a polgárok széles kalapszalagot viseltek. A
222