Tanulmányok Pápa város történetéből

Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni néhány olyan, egymással némely pontokon
okozatilag is összefüggő tényezőt, illetve körülményt, amely ugyancsak az ipari termelés
átmeneti javulását segítette. Egyik, hogy egy sor építkezés, amelyet már korábban elkezdtek,
1956 után fejeződött be. Ezek nem csupán üzembővítést vagy karbantartást, hanem sokszor
bizonyos technikai előrelépést is eredményeztek (pl. a Húsipari Vállalatnál a kazán- és hűtőberendezésben,
az Elekthermaxnál a korszerűsítéssel összekapcsolt gyártmánybővítésben). 391
Az ilyen irányú központi beruházási és rekonstrukciós célú összegek - az egyidejű iratokból
láthatóan - főleg a hatvanas években növekedtek jelentősebben. Míg az 1957-et követő két és
fél évben 30 millió Ft-ot költöttek ezekre (és szociális célokra), addig 1964-ben, nem
számítva a városi beruházásokat, csak egy évben több, mint 43 millió Ft-ot, felújításra 19
millió Ft-ot (és maradványból áthozva még további 26 millió Ft-ot) kaptak a város nagyobb
üzemei. 392 Bár 1966 elején megállapították, hogy „kiemelt beruházás Pápa városában nincs”,
mégis az elkövetkező öt év is 250 milliós központi beruházási összeggel indult, amelyből csak
1967-ben 38 millió Ft-ot költöttek a Pápai Húsipari Vállalat fejlesztésére. 393
Mindez azonban olyan viszonyok között történt, amikor - mert bőven állt rendelkezésre
munkaerő - tilalmazni kellett a hatvanas évek elején a környező falvakból mintegy 1.200 főre
tehető bejáró, köztük albérletet, majd lakást szerző munkások számának gyarapítását.
Ugyanakkor kimondták, hogy a felszabaduló vagy bővülő munkahelyek mindenekelőtt a
városi munkanélkülieket illetik. 394 Nos ilyképpen a műszaki-technológiai fejlesztés és az
általa megvalósítható, újra bevezetett normaszigorítások - ahogy akkor nevezték „normakarbantartások”
- csak ritkán járhattak munkaerő elbocsájtással. 395 Ha volt is ilyen, inkább
olyan okokról lehet olvasni (pl. az Elekthermax esetében), mint a nyersanyaghiány, rossz
kooperáció stb. 396 Így történhetett meg, hogy az ipari termelés előrejutásában csak részben és
nem minden üzemben érvényesülhettek a felsorolt motívumok.
1960-at alapul (100) véve a teljes termelési érték, a város 17 üzeme közül 1965-re leginkább a
számszerűen többségi, de a termelésben kisebb hányadot jelentő szövetkezeti szektorban
emelkedett (144), amelyet az ugyancsak nem jelentős tanácsi (132,9), majd végül az állami
szektor (126) követett. 397 E sorrendben nagy szerepe volt annak, hogy a szövetkezeti ipar
1957 után jobban önállósult, nagyobb mozgásteret követelt és kapott is. „Maguk akarják
értékesíteni termékeiket a pápai cipészek” - olvasható 1957 tavaszáról. 398 Ugyancsak ez évben
az Építőipari KTSZ külön mészüzemet vásárolt, továbbá Ács és Tetőfedő KTSZ is alakult. 399
Történtek ugyan egyes állami vállalatoknál is hasonló irányú lépések, mint pl. a Húsiparinál
egyfelől a termelési vertikum teljesebbé tételére (a korábban megszerzett fehérmalmi és
mátyusházi hizlalda fejlesztése, valamint Pápán és Veszprémben húsboltok üzemeltetése),
másfelől az üzemi koncentrációra és a jobb munkamegosztásra (1963-ban a veszprémi és a
keszthelyi vágóhidak beolvasztása a Pápai Húsipari Vállalatba). 400 Ám ezek, amellett hogy a
korszak átszervezéses terápiájának abszolutizálását vagy mint a pápai székhelyű Tégla- és
Cserépipari Vállalat hatalmas területre (3 megye 27 gyáregységére) való kiterjesztése, a
megalomániát jelezték, egyéb híján afféle gesztusként is felfoghatók a mellőzöttséget érző
Pápa javára. 401 Föltehetően ez utóbbi játszott közre a Veszprém megyei Építőanyagipari
Vállalat bekebelezésében és a Pápa városában 1963-ban létrehozott Talajerőgazdálkodási
Vállalatba történt beolvasztásában. 402 Igaz viszont, hogy egyidejűleg megyei irányítás alá
vonták az építőipari vállalatokat, és Pápán csupán egy építésvezetőséget hagytak. 403
Az állami szektor lehetőségeit egyébként is nagyban megszabták a központi költségvetés
esetlegességéből és akaratlagosságából eredő korlátok, valamint a fejlesztésnek, a gyártmányszerkezet
átalakításának és bővítésének olyan átmeneti kihatásai, mint a munkaráfordítás
növekedése mellett is megcsappant termelési eredmények. Mindezek meggondolttá tették
318