Tanulmányok Pápa város történetéből

Pápa még azt a kérést is többször megismételte - miután a pápa-keszthelyi vasút terve veszni
látszott -, hogy Pápát Győr megyéhez csatolják, Győr ugyanis megyeszékhelyként csupán 47
km-re esett Pápától s 3/4 órányi vasúti utazásra, míg a Pápa és Veszprém közötti távolság 108
km és 4 órai utazást vett igénybe.
A már említett 1929. évi 30. tc. 37. paragrafusa előírta a megyei városi képviselőtestület
tagjainak számát. Eszerint 60 tagnál kevesebb és 100-nál több tagja nem lehet. A törvény
szerint általában 400 lakosra jusson egy-egy városi képviselő. Pontos létszámukat az egyes
városi képviselőtestületek állapították meg. A törvény lehetővé tette, hogy a belügyminiszter
egyes megyei városokat kivonhatott a megyék vagyonfelügyelő hatósága alól.
A civil társadalom virágkora és Pápa társadalma
(1867-1945)
Manapság a múltba tekintő emlékezések egyik kedvelt terepévé vált a civil társadalom eleven
világa. Értelmezése körül azonban sok a homály. Mindez persze azért lehetséges, mert
meghatározó jegyeinek és formáinak tisztázására nemigen tettek még kísérletet.
A civil társadalom kialakulásának előfeltétele a nemesi, rendi előjogok eltörlése, a politikai
szabadságjogok megalkotása és a modern polgárság kialakulása. Magyarországon az 1848-as
áprilisi törvények jelzik a meghatározó változás határmesgyéjét. Mindazonáltal a privilégiumokkal
bíró városokban már korábban is fellelhetjük a szabad polgárok közös cselekvésre
irányuló összefogásának egyes formáit. Ezek azután - különösen 1867 után - kibővültek,
felerősödtek és a társadalom életének szerves részévé váltak. A kialakult jogviszonyok szerint
a sajtószabadságot törvény biztosította, míg az egyesületek alapszabályait a belügyminiszter
engedélyezhette, s a dualizmus korában nem is igen gördített akadályt a szinte ezerszámra
alakuló egyesületek tevékenységének útjába. A már létező egyesületek „fiókszakosztályai”,
továbbá a klubok, körök vagy az egyházi egyesületek működéséhez pedig belügyminisztériumi
engedély sem kellett.
A kiegyezés után a társadalmat vagy annak egyes, főként a városokra kiterjeszkedő szeleteit
átfogó, az önszerveződésen nyugvó civil társadalom az anyagi, szellemi fejlődés velejárója,
természetes következménye. Puszta óhajokkal, kívánságokkal eleve nem is teremthető meg.
Miután azonban az érdekazonosság, illetve a közös érdeklődési kör organikus úton, kisebbnagyobb
emberi csoportokat átszőtt, akkor már az országos vagy a helyi hatalmi erők
stabilizáló, vagy éppen gyengítő tényezőivé váltak, pedig általában nem a politika mentén
szerveződtek. Az akkori politikai pártoktól egyébként abban is különböztek, hogy tagjaikat
nyilvántartották, és a maguk által kitűzött célok jegyében, az általuk választott tisztikar
irányításával munkálkodtak. A települések zömében így nem a pártokhoz fűződő napi politika
állt az érdeklődés középpontjában, hanem a civil társadalom különböző formáiban vállalt és
végzett cselekvés. A pártpolitika csupán a választások idején vonzotta magára a figyelmet. A
városok tisztikarának és értelmiségének zöme nem is kötelezte el magát egyetlen párt mellett
sem, szakmai hivatásának ellátását tekintette feladatának. A képviselőtestületi tagok
választásánál a jelöltek pártállását nem is tartották számon.
Az egyesületek, körök, társaságok, klubok céljai szerteágazóak, formái sokszínűek voltak.
Kiterjeszkedtek a polgári, a nemzeti, a kulturális, tudományos értékek védelmére és
művelésére, a társadalmi érdekazonosság megfogalmazására, és érvényesítésére a jótékony és
szórakoztató lehetőségek biztosítására stb. Összetételüket tekintve leginkább az érdekvédelem
és a tudományos társaságok síkján tűnnek homogénnek, míg a nemzeti, kulturális, a polgárjogi,
a jótékonysági, az egyházi, a sport és a lokálpatriotizmus körébe eső szerveződések terén
254