Tanulmányok Pápa város történetéből

Fabiny Tibor
Az evangélikusok Pápán
Pápai Páriz Ferenc úgy tudta, hogy „azon világot azon időben gyujtá meg Istennek ama nagy
szolgája, Bálint pap is Pápa városában, kit Török Bálint Pápáról Debrecenbe hozata (1536), ki
ott a tiszta tudománynak oly tiszta, de egyszersmind gyümölcsöző magvát veté, mely e mai
napiglan a Magyarok között példa nélkül való bőv majorsággal gyümölcsözék e szép hirű
városban”. 1
A lutheri reformáció első magvetőit azonban már feltehetően a mohácsi vész előtt, de
mindenképpen még Thurzó Elek bárónak 1527-1535 közötti pápai földesurasága idején kell
keresnünk. Thurzó II. János krakkói polgármester és körmöci kamaragróf és Beck Magdolna
fia, Mohács idején tárnokmester, majd országbíró volt. Már II. Lajos uralkodása idején ismert
volt a lutheri tanok iránti rokonszenvéről, 2 később pedig nyíltan pártfogolta a reformáció
híveit. Innen érthető, hogy Pápa városának katonai és polgári tisztségviselői is hozzá
hasonlóan és az ő oltalma alatt munkálkodtak a reformáció terjesztése érdekében. 3
Az első reformátori magvetést homály övezi ugyan, de a Kollégium törvényeinek 1585-ben
kelt bevezetőjéből biztosan következtethetünk arra, hogy a Schola Reformata Papensis 1531-
ben már wittenbergi szellemben működött. 4 Közelebbi adatot tudhatunk meg az akkori városi
plébániai iskola egyik oktatójától, Gizdavics Péter káplántól, akiről azt tudjuk, hogy féltestvére
volt a budai városbírónak, Turkovics Miklós kereskedőnek, Nádasdy Tamás egykori
budai várparancsnok hívének. Sylvester János érdekében mindkét testvér levélben kérte
Nádasdy pártfogását. Gizdavics 1534. április 23-án arról értesíti Nádasdyt, az akkor már
Sárváron lakó vasi főispánt, hogy Sylvester mint kedves vendég nála van Pápán, és rövidesen
kocsin tovább küldi Újszigetre. Külön érdekességre tarthat számot május 3-án írt pápai levele:
„...Sylvester Jánosunk, ki itt volt nálunk, Zalában először emelheti fel Krisztus zászlaját és az
evangéliumi igazság tanítását. Csak legyen védelmére Nagyságod...” 5
E leveleiben Gizdavics, a „ludimagister oppidi Papa, capellanus, sed non papisticus” a reformáció
pártfogójának vallja Nádasdyt is, „aki reményét egyedül Istenbe és az ő evangéliumába
helyezte, s pártfogolja Krisztus diadalmas evangéliumát, mely ellen nálunk mostanában
emelte fel szarvát az ördög”. 6
A „régi iskola szennyét” 7 tehát Gizdavics Péter takarította ki Pápán, leginkább őt tekinthetjük
azért a reformáció első ismert magvetőjének.
E jelenséggel párhuzamosan számos katolikus pap végezte hivatását a városban, nem is szólva
a szerzetesekről, akik között a ferencesek voltak a legnépszerűbbek. Ők ismerték legjobban a
nép hangulatát, de sokan látogatták a bécsi egyetemet is. 1535-ből 21 pápai ferencesről van
adatunk, s ezek közül 11 misés pap volt. Bizonyára nem véletlen, hogy e hitvitákkal terhes
években, közelebbről 1535-ben helyezik Pápára a franciskánus teológiai főiskolát. 8
Kézenfekvő, hogy az újabb egyháztörténeti kutatás egyre inkább úgy véli: a több századon át
titokzatos kilétű Bálint pap alighanem az egyetlen Bálint nevű pápai ferences, egyben
gyóntatóatya: lllési Bálint volt. Bármint legyen is, egyike volt az első evangéliumi magvetőknek.
9 Ezt a „Bálint papot” fedezi fel azután örömmel Enyingi Török Bálint és felesége,
Pemfflinger Katalin. Az erőszakos, de a reformáció ügyét buzgón támogató hadvezérnek
378