Tanulmányok Pápa város történetéből

lakosoknak. A vereség után újabb kiadást jelentett a csendőrségi laktanya bérlete, felszerelése
s í.t. 59
A város a kezelésére bízott pénzek elköltése, kényszerű kifizetése által annyira eladósodott,
hogy nemhogy az adóssági tőkét nem tudta törleszteni, hanem a kamatokat is nehezen. 60 Néha
a folyó kiadások fedezése is nehézségbe ütközött. 61 Igaz, a forradalom alatt kiszolgált bor és
pálinka árában megítélt 20.006 ezüstforintot 1855-ben kompútus útján végre elengedték, 62 de
akkor maradt még 50.000 forint adósság, amely összeg a kamataival együtt 1856-ban már
több mint 61 ezret, 63 1866-ban 80 ezret tett ki. 64 A súlyos pénzügyi kérdés végleges rendezésére
csak a megerősödött Magyarország volt képes - évtizedekkel később. 65
Részben a pénzügyekhez kapcsolódik az árvabizottmány megalakításának kérdése. A kiskorú
árvákkal és más gondnokoltakkal való törődés a társadalom egészét érintő, felelősségteljes
feladata volt már a feudalizmus kori városoknak is. Különösen az árvák vagyonának
megfelelő kezelése számított kényes dolognak. Amikor a megyehatóság az árvabizottmány
szervezését megkezdte, Pápa városában - igaz, másfajta pénztárakkal együtt - évenkénti
400.000 pengőforintos pénzösszegről volt szó. 66 A szervezés során a bizottmány illetékességét
a pápai járás egész területére kiszélesítették. 67 Az árvabizottmány végül 1859. április 20-án
alakult meg. 68
Pápa város hatósága az 1850-es években gyakran foglalkozott olyan kérdésekkel, amelyeket
ma a városszépítés, esetleg a környezetvédelem körébe tartozónak mondunk. Egyes
intézkedések nyilvánvalóan a felsőbb hatalom előtti hódolat jeleként születtek, és csak
látszateredményeket hoztak. Albert főherceg, magyarországi kormányzó 1852. március 28-i
látogatása tiszteletére például a csúfnak vélt vásári deszkabódékat elbontották, de a magas
vendég távozása után visszaépítették őket. 69 Más rendelkezések ellenben olyan szándékokat
fejeztek ki, amelyekben nehéz lenne a központi hatalom érdeke és a város társadalmának -
akár meg sem fogalmazott - szükséglete közt éles ellentmondást találni. A fennmaradt jegyzőkönyvek
számos alkalommal tudósítanak a gyalogjárók egyengetéséről, járdák kövezéséről, az
utcák, szekérutak (úttestek) kövezetének építéséről, utcák, terek szintezéséről a víz elvezetése
érdekében. Olvashatunk a Tapolca partjának építése, fásítás, ezzel kapcsolatban faiskola
létesítése és a köztisztaság iránti intézkedésekről - trágyagyűjtésről is. Nevezetes esemény
lehetett, mikor lámpákat állítottak, 70 ez a közvilágítás kiépítése első fejleményének számít.
Pápay Miklós közigazgatási főbíró 1853. július 23-án leiratban közölte a város vezetőivel
Pápa város csinosítására és építésére vonatkozó rendeletét. 71 Sajátos elegye ez az állami
tisztviselő hivatalos „népboldogító” intézkedéseinek és a pápai születésű férfiú helyben fogant
elképzeléseinek. Új elem az építési és városcsinosítási választmány megteremtésének ötlete,
illetve a választmány kinevezése, az építési felügyeleti hatáskörrel való ellátása. Néhány évvel
később Radó Dániel szolgabíró közli a várossal tervét a város haladására és csinosítására; a
jegyzőkönyvből az előterjesztésre adott válaszintézkedésekkel is megismerkedhetünk. 72 Radó
vetette fel a sétatér megvalósításának gondolatát, ami aztán a korábbi fapiac helyén 1857-ben
tényleg kialakult. 73
A város főjegyzője, Körmendy Dániel tanácsos több dologban, köztük városszépítési ügyekben
fordult a tanácshoz beadványával 1857-ben. 74 Szorgalmazta egyebek közt az Annakápolna
melletti út és az ottani régi temető 75 szabályozását - a hamvak nyugalmának
biztosításával -, a járdák és szekérutak folyamatos kövezését.
Szintén 1857-ben került sor Radó Dániel újabb javaslatának megtárgyalására. Radó cserépcső
ivóvízvezeték építésének gondolatával foglalkozott, terve szerint a föld alatti vezeték a
Papiros-malom tájától vezette volna a Tapolca vizét a városba, három-négy felszökő kiöm-
224