Tanulmányok Pápa város történetéből

omlottak le a falai, azokon iszonyú repedések tátongtak” - írja némi túlzással az egyik szerző
az akkori krónikákra hagyatkozva. 2
Ám valójában - mint egy pápai kárösszeíráson alapuló főispáni jelentésből olvasható - „Pápa
városában nagyobb szabású rombolások nem történtek, csak lakóépületek pusztultak el vagy
rongálódtak meg a bombázások folytán.” 3 Megemlíti még, hogy a „robbantások után
elpusztult, illetve erősen megrongálódott a/ katonai repülőtéren egy kivételével az összes
épület; b/ műtrágyagyárban az erőtelep és egy raktárépület; c/ lovassági laktanyában a
lóistálló”. Amellett, hogy természetesen a mintegy 81 ház romba dőlése, továbbá 91 súlyos és
több száz könnyebb sérülése sem bagatellizálható el, és a sor még folytatható lenne a
közlekedésben, a víz- és villanyvezeték-hálózatban s nem utolsósorban a jószágállományban
esett különböző mérvű károkkal, mégis az igazi tragédiát nem ezek, hanem a kioltott
emberéletek jelezték. 4
Egyes források szerint - a felduzzadt lakosságot számítva - nem a városban zajlott március 25-
26-i jelentéktelen harcok, hanem inkább az előző napok bombázásai követeltek sok (közel
200) emberáldozatot. 5 A bombatámadások, robbantások folytán meghalt és a harcokban
elesett pápai és más magyar katonák nem jelentéktelen száma alig pontosítható. Hivatalos
adatok alapján viszont hitelt érdemlően megállapítható, hogy a város állandó lakossága az
1941. évi 23.717-ről 1945 áprilisára 15.387-re esett vissza, mely visszaesésben aránylagosan a
felnőtt férfiaké volt a nagyobb (mintegy 60 %-os). 6 Mindez nem csupán az akkori tömeges
nyugatra meneküléssel, hanem főként hadifogságba jutással magyarázható. A népszámlálási
adatok szerint a város lakóinak száma még 1949-ben is közel kétezres lemaradást mutat az
1941. évihez képest, holott - és ezt Veszprém megye demográfiai helyzetének alakulása is
bizonyítja (1941.:352.303 - 1949.: 345.551) 7 - törvényszerűen megugrik a születések
mennyisége. Pápa demográfiai viszonyainak ily kedvezőtlen alakulásában azonban közrejátszott
egy további tragikus tényező is, amely ugyancsak a háborús emberveszteségek
számláján jelentkezik: a város viszonylag nagyarányú (11 %) zsidóságának elhurcolása és
haláltáborokban való elpusztítása. 8 Más kérdés, hogy a több, mint kétezer deportáltból
visszatértek rendkívül alacsony számát nemcsak a város demográfiai helyzetének kedvezőtlen
alakulása, de korábbi fejlettebb és színesebb társadalmi és szellemi struktúrája is megsínylette.
A háborús veszteségek, károk számbavétele, mely egyébként némelykor a legapróbb részletekre
(pl. értékpapírok és kamataik) is kiterjedt, és azok helyrehozatalát, már ahol az az
emberi életet kivéve lehetséges volt, alapjában a korábbi, de az elmenekült nyilasoktól megszabadult
vagy a maradottaktól megtisztított apparátus emberei kezdték el. Mint az az igazolási
iratokból kitűnt, a városi közigazgatási, üzemi és intézeti munkakörökben (a hadifogságból
visszavártakat is számítva) jóval több, mint kétszáz tisztviselő maradt meg. 9 Ilyképpen
bizonyos folytonosság abban az értelemben is érvényesülhetett, hogy a város alig, legföljebb
csak a helyi hadiesemények idején nélkülözte a vezetést. „1945. március végén és április első
napjaiban valóságos városállam volt Pápa. Országos szervekkel kapcsolatot még nem tudott
teremteni, a sebtében kialakított közigazgatási apparátus irányította életét” - idézi az egykori
krónikát a kései szerző. 10
A folytonosság változások irányába való terelésének jelentős tényezői lettek az újonnan
megalakult pártok és a különböző szakszervezetek, majd a május 13-án létrehozott szaktanács,
melynek élére Nagy István MKP-titkár került. A kiáltóan szükséges közbiztonságnak
pedig a már március 28-án megszervezett új rendőrség lett a letéteményese, melynek májustól
a szintén MKP-tag Závory Zoltán vette át a vezetését. 11 Az MKP városi alapszervezete
ugyancsak március 28-án, az SZDP-é pedig április 6-án jött létre. 12
276