Tanulmányok Pápa város történetéből

hadosztályparancsnok ezt követően ostromállapotot hirdetett ki, melyet csak 18-án szüntetett
meg. 80
A június 16-án megtartott tanácsülésen a kétségbeesett polgármester, Willax Antal benyújtotta
lemondását, de a tanács nem fogadta el. Ekkor úgy határoztak, hogy hasonló esetek elkerülésére
a céhek közreműködésével polgárőrséget szerveznek. 81 Június 30-án pedig a nemzetőrség
újjászervezését határozták el, és az őrszolgálat szabályozására statutumot is alkottak. 82
(Erre szükség is volt, hiszen az ihászi csata /jún. 27./ után sebesült honvédekkel telt meg a
város.)
Június 23-án Pápa még 50 napszámost küldött a komáromi erődítési munkákhoz, de ekkor
már az orosz intervenció s a terjedő kolera tartotta rémületben a lakosságot. 83 A közhangulatot
jól kifejezi, hogy a városi tanács az „általános ingerületre”, a „lelki elcsüggedésre” hivatkozva
június 27-én rendeletet hozott az állandó harangozás betiltására. Ezentúl csak a szokásos déli
harangozást engedélyezte. 84
Az általános félelem azonban nem volt alaptalan. 1849 júliusában valóban megjelent az
ellenség és kegyetlenül megsarcolta a várost. Július 17-én reggel Putter Sándor, a Győrből
érkező katonaság mellé kirendelt polgári biztos jelent meg a városházán, és 6 előkelő és
vagyonos túszt követelt, akik életükkel és vagyonukkal kezeskednek a császári katonaság -
mintegy két század - békés bevonulásáért és kívánságaiknak teljesítéséért. Az elöljáróság
tagjai és az egybegyűlt polgárok a városi tanács nevében Willax Antal polgármestert és
Könnye Ferenc főjegyzőt, a polgárság képviseletében pedig Bischitzky Józsefet, Stieder
Jánost, Röszler Józsefet, ifj. Kelcz Józsefet, Grósz Ignácot és Schmidt Jakabot nevezték ki a
küldöttség tagjaivá.
A Kálvária felőli legelőn táborozó katonaság így akadálytalanul bevonult a városba,
parancsnoka a polgári biztossal együtt pedig előadta követelését: a város adjon 500 forspontot
(500 kétlovas szekeret), legalább 1500 akó bort és 500 akó pálinkát. Egyúttal bejelentette a
statárium bevezetését, betiltotta a magyar bankjegyek forgalmazását, a magyar címer
használatát, s a kalapokról is le kellett venni a kedvelt fehér csatokat.
A városi lakosság a fejleményekről csak délután, a városházán tartott népgyűlésen értesült.
Minthogy az alkudozások nem vezettek eredményre, a lakosok beletörődtek sorsukba, s
elhatározták, hogy a kívánt mennyiség költségeit birtokarányosan viselik. 85 Július 18-án 27,
19-én 9 napszámos és kádár szorgoskodott a hordók javításánál és feltöltésénél s amint
elkészültek, átadták a követelt italmennyiséget a katonaságnak. 86 A tanács később pontos
jegyzéket készített azokról, akiktől a sarcot beszedték. Abban reménykedtek, hogy később
mindezt az államkincstár megtéríti vagy beszámítja a hadiadóba. 87
A város lakói még el sem felejtették a hadisarc élményét, amikor a komáromi várparancsnokság
rendelt el sorozást.
A császáriak távollétében az újoncozást Klapka György tábornok és Újházy László kormánybiztos
1849. augusztus 5-én kiadott nyílt rendelete írta elő. A rendelet végrehajtására a megyei
Állandó Bizottmány augusztus 12-én összehívott városi népgyűlése hozott döntést. 88
A várost három körzetre osztva augusztus 12-13-án írták össze a tanácsi kiküldöttek a 19-30
éves hadköteleseket.
Az összeírás a lakosság ellenállásával találkozott. A jelentések szerint főként a zsidó szülők
rejtették el fiaikat és cselédjeiket az összeírók elől. Őket karhatalom bevetésével kötelezték
arra, hogy a végső határidőre, augusztus 14-én délután öt órára előállítsák az elbújtatottakat. 89
210