Tanulmányok Pápa város történetéből

negyedik tanítói állást is szerveztek, s ezt Kis Vilmával töltötték be. Utódja Hermann Sarolta
(Lampért Sándorné) lett, az I. osztályosok fáradhatatlan, csodálatos lelkű tanító nénije. Jilek
Ferenc igazgató utódja (1929) Kis Árpád lett, az ő helyére pedig Császár Ede került. 1929-ben
pedig a negyedik tanítói állásra Mészáros Lajost választják meg. Ez a csapat szolgálta ki a
református iskolát az 1948. évi államosításig.
Az 1948. évi államosítás nemcsak a kis pápai református iskolát érinti s nemcsak az 1933-tól
működő református óvodát, hanem az egyházkerület iskolái közül a Nőnevelő Intézet három
(polgári, líceum, tanítóképző) tagozatát, a kereskedelmi középiskolát s a református
kezelésben lévő összes (közben nyolc osztályosra felfejlesztett) általános iskolát.
A mai általános iskolai rendszerben gondolkozva az államosításkor a református elemiben, a
fiú és lánypolgáriban, a gimnázium alsó négy évfolyamában mintegy 700 diák tanult. Az
állam és egyház közötti egyezség ugyan megtartotta még 1948-ban egyházi kézben Pápán a
gimnáziumot s a Teológiai Akadémiát, de csak nagyon rövid időre. 1951-ben elvitték Pápáról
a teológiát, 1952-ben pedig megszüntették a gimnáziumot is, ami hosszú, 39 évi
kényszerszünet után 1991-ben kezdett újra református kezelésben működni. A Teológiai
Akadémia 1995 őszétől nyitja meg újra a kapuit.
Ezekben a gondterhelt időkben üldözték el a főiskolai gondnok Ólé Sándort Pápáról. Helyére
1954-ben Sopronból a tudós barthianus teológus, Maller Kálmán került. 1959. májusától
Bognár Károllyal együtt szolgáltak, majd 1961. január 1-jei nyugdíjba menetele után a szép
vallástanítási eredményeket elért Bognár Károly lett egyedüli lelkész. Az 1949-1959 között
épült új templomi orgona készítésében, amit 1959-ben Lehotka Gábor orgonajátékával szenteltek
fel, Bognár Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett. Bognár Károly 1971-1974 közötti
betegsége idején Márkus Mihály helyetteslelkészként szolgált Pápán. - A vizsgált időszakban
számos segédlelkésze (mintegy 30) volt a gyülekezetnek, köztük Bakos Lajos, a későbbi
püspök, Pethe Kálmán, a későbbi esperes, Végh Dániel, felvidéki esperes, Nádasdy Lajos,
lelkész-történész s Bognár Károly pápai lelkipásztor. A Bognár Károly nyugdíjazásával
megüresedett lelkipásztori székbe 1975-ben Hargita Pált, a korábbi pápai teológus-diákot
választotta meg a gyülekezet. Szolgálatának 18 évéről, így nyilatkozott: „Az előzőekben
említett változások is mutatják, a pápai református gyülekezetben zaklatott állapotok voltak.
Jegyzőkönyvek feljegyzései tanúskodnak arról, hogy pl. hiába ajánlották fel 20-30 lelkésznek
is, hogy cseréljen Maller Kálmánnal, nem „mertek” eljönni pápai lelkésznek. Az akkori
püspökünknek, dr. Bakos Lajosnak, az egykori pápai teológiai tanárnak a pápai gyülekezet
iránti szeretetét és felelősségét bizonyítja, hogy hét lelkészt jelölt ki, akik közül bármelyiknek
a megválasztásához hozzájárul. E hét között voltam én is. Előtte személyesen megkérdeztem
Márkus Mihályt, akkori pápai helyettes-lelkészt, ma a dunántúli református egyházkerület
püspöke: „Nem óhajt-e Pápán maradni?” Csak az ő félreérthetetlen válasza után vállaltam a
bemutatkozó szolgálatot. A hét jelölt közül elsőnek prédikáltam 1974. okt. 20. napján. Majd
amikor már mind a hét lelkész „bemutatkozott”, a presbitérium 1975. ápr. 17-én kérte püspök
úr engedélyét jelölésemhez és megválasztásomhoz. Annak megérkezése után 1975. május 25-
én a gyülekezet közfelkiáltással megválasztott, majd június 22-én dr. Bakos Lajos püspök úr
beiktatott. Pápra való megválasztásom és itteni szolgálatom lehetősége egyházi közvéleményünkben
azt a feltevést élesztette, hogy egyházi életünkben jobbra fordulnak a dolgok.
Ugyanis én súlyos priuszokkal rendelkeztem. Fehérvárcsurgón voltam lelkész 1951-től. 1959-
ben állásomból felfüggesztettek, majd azon helyről elmozdításra, s a folyamatos és fokozatos
bírósági ítéletek alapján állásvesztésre ítéltek. Három esztendős kemény küzdelem után végül
is „egyházi közérdekből” mondták ki az ítéletet vétkesség megállapítása nélkül. (Zavartam az
állam és egyház közti békességet.) Ezért kellett elhagynom Fejér vármegyét és így kerültem
1962-ben Adásztevelre. Pápai bemutatkozó szolgálatomra heteken át készültem. Tudtam,
417