Tanulmányok Pápa város történetéből

Mind e nehézségek ellenére hálával kell megemlítenünk, hogy a Rákosi-korszak legnehezebb
éveiben is még élénk volt a gyülekezeti élet a pápai evangélikusok között. E sorok írója mint
segédlelkész 1953-1954 között egy teljes évet töltött Pápán. Nemcsak szép emlékei, hanem
egykorú fényképek is tanúskodhatnak erről. Különösen a gyermekbiblia körök és a serdülő
ifjúság munkája volt akkor még lankadatlan és a gyülekezet lélekszámához viszonyítva igen
magas. Az akkor 2400 evangélikust számláló egyházközséghez ugyanis filiák és szórványok is
tartoztak, s ez a szám az összgyülekezet lélekszámát jelezte.
Bácsi Sándort 1956 tavaszán a győri gyülekezet választotta lelkészévé, egy ideig az Északi
Egyházkerület püspökhelyettese is volt, azonban izzó hazafisága és Győrött mondott beszéde
miatt a forradalom után felfüggesztették állásából és sokáig megalázó körülmények között
kellett élnie. Utódja 1956-tól 1971-ig Halász Béla addigi kapolcsi lelkész, a Veszprémi
Egyházmegye esperese lett. A nagy műveltségű lelkész azonban - ugyanúgy, mint utóda, Sikos
Lajos esperes (1971-1986) - minden jószándéka ellenére kénytelen volt a pártállam intézkedéseit
végrehajtani, ami azután hozzájárult a gyülekezeti látogatottság nagy mértékű csökkenéséhez,
különösen az értelmiség köreiben. Őket is a félelem vagy a közöny tartotta sokszor
vissza az aktív egyházi életben való részvételtől.
1986-ban, Sikos esperes nyugalomba vonulása után az addigi bakonyszombathelyi lelkész,
Varga György került a gyülekezet és az egyházmegye élére. Az evangéliumi ébredési mozgalmak
köréből származó buzgó lelkipásztor és aktív szervezőképességű felesége az utóbbi
években - amihez a külső körülmények is hozzájárultak - újra fellendítették a pápai
evangélikusság lelki-szellemi, sőt anyagi életét is. A hívek mozgósítása mellett egyik fő
célukként a templom teljes megújítását tűzték maguk elé. Hála Halász Béla esperes és Görög
Zoltán segédlelkész korábbi működésének a templomfalak külső renoválására még 1970-ben
sor kerülhetett. Akkor a teljes külső vakolat leverése is megtörtént. Sikos esperes szolgálata
idején, 1984-ben végezték el a torony bádogrészének a festését.
Ily módon 1987-ben a gyülekezet hozzáfoghatott az anyagbeszerzéshez, majd 1988 tavaszán a
kivitelezési munkához. Először a tetőszerkezeten történt meg a teljes léc- és cserépcsere, majd
a bádogrészeket cserélték le, és új ereszcsatornákat szereltek fel. A nagyobbrészt elkorhadt
ablakkereteket fenyőfáról tölgyfára cserélték ki. Ezt követte a kőművesmunka és a falak külső
festése, majd végül a padok alatti villanyfűtés beszerelése. 70
Nem kevés erőfeszítést és talán külső-belső feszültséget is jelentettek ezek az évek és ezek a
munkálatok. Ugyanúgy, amint az a megújulni vágyó magyar társadalmunkban is történt és
történik. A pápai evangélikusok szellemi-lelki arculatát azonban ugyanaz a reménység formálja,
amely Pápa városának és egész magyarságunknak az életét. Ezért is vallhatjuk mindnyájan
- felekezeti különbség nélkül - Pál apostollal: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent
megcselekedhet feljebb, mintsem kérjük vagy elgondoljuk a mibennünk munkálkodó erő
szerint, annak legyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban, nemzedékről nemzedékre,
örökkön-örökké!” (Ef. 3, 20-21)
388