Tanulmányok Pápa város történetéből

1707 végétől gróf Esterházy Antal vette át a dunántúli hadak vezényletét. 60 Károlyi Sándorhoz
írt levelében az általa talált helyzetet így jellemezte: „erre az földre lett érkezésemmel akar
hova tekéntek, minden felűl mind Nemes Vármegyékben s mind hadak közöt az eláradott
nagy confúsiót tapasztalom.” 61 Az 1708. január 15-re Sümeg várába összehívott gyűlés (10
dunántúli megye és a regimentek képviselői) azonban elsősorban a kuruc hadsereg visszaéléseivel
foglalkozott. 62 A hadellátással, katonaság fizetésével, hadbiztosok működésével
kapcsolatos határozatok papíron maradtak.
1708 második felére a császáriak fokozatosan fölénybe kerültek, a trencséni vereség (1708.
augusztus 3.) után nyilvánvalóvá vált a felkelés bukása. Ez éreztette hatását Dunántúlon is.
1708 szeptember elején a császáriak megszállták Pápát, de később elhagyták. 63
1709-re azonban tovább romlott a kurucok helyzete. Az év elején Esterházy Antal dörgedelmes
parancsot küld Pápa városának, hogy a konföderációra tett hitéről megemlékezvén, „az
ellenségnek fenyegető levelire nézve nemhogy valamit az impositákban praestálni (a
kivetésekben teljesíteni) igyekezze, sőt azon plágának (térségnek) tüköre lévén,” nehogy más
helységnek példát adjon, „még csak fejet hajtani se merészeljen.” 64
Esterházy katonai helyzete egyre rosszabbodott, leveleinek hangja viszont keményebbé vált.
1709. március 1-jén azt írja a meghódolni szándékozó Veszprémnek, hogy ha megteszik, „én
magam és hadaim lesznek ellenségi, gyermekeket is fegyverre hányatván,” a várost alapjaiból
is kiforgatja. A veszprémiek, úgy látszik Pápa hasonló szándékára hivatkoztak. „Hogy
azomban Pápa várossa abjiciáltotik? (hűségét feladja?) Ezideig nem constatált effél
cselekedeti: leszen gondom annak is megvizsgálására, hasonlóképpen bánok vélek, s nem
fogják tapasztalni interessentiámat.” 65 (Hogy ti. ő a földesuruk.)
1709 nyarán a császáriak felszámolják a kurucok dunántúli állásait. Az akciót Siegbert Heister
irányítja. Az ellenség a Rábán felül lévő városokat, helységeket, kastélyokat őrséggel
megrakatta - tájékoztatja Esterházy Antal Bottyán Jánost -, „maga penig Hajszter hétezred
magával Pápának fordulván, azt erősen muniáltatja és egy részét corpussának ott hagyván,” a
többivel tegnap Sümeg bevételére indult. 65 Szeptemberben elesett Veszprém, Esterházy pedig
csapatai töredékével december elején kivonult a Dunántúlról.
Az 1710 július-október közt lezajló kuruc akció Dunántúl visszafoglalására már nem érintette
a várost. A kuruc csapatok a lakosság teljes elutasító magatartásába ütköztek - a háborút
mindenki megunta és a felkelést elveszettnek tartotta -, s nem is értek el más eredményt,
néhány császári hűségre tért nemes elfogását, Kőszeg város értelmetlen felgyújtását. 67 A
reménytelen kísérletnek azonban pápai vonatkozása is volt, mert két Sándor testvér, László és
Ferenc részt vett benne. Mindkettőnek sikerült megmenekülni, majd a békekötés után hazatérni.
Azután többé nem foglalkoztak politikával, László 1716-ban, Ferenc 1765-ben halt
meg. 68
A pápai vitézlő rend története véget ért, a közkatonáknak később még kemény egyezkedéssel
sikerült kiváltságaik egy részét megtartani s integrálódni a város polgári társadalmába.
A vallásügy: kálvinisták és katolikusok
A pápai társadalom legélőbb problémája kétségtelenül az 1660-ban megindult rekatolizálás, a
protestánsok minden eszközzel való háttérbe szorítása, vallásgyakorlatuk korlátozása, egyházi
javaik elvétele volt. A közhiedelemmel ellentétben e folyamatban a magyar földesuraké és
egyházé, nem pedig a bécsi udvaré volt a főszerep.
132