Tanulmányok Pápa város történetéből

A Kristóf utca nevet először 1550-ben írták le, és a 19. századig megtartotta elnevezését. 85 A
korábban Lak utcaként ismert rész névváltozása az erődítéssel függhetett össze. A védművek
megépítésével az utcának városból kivezető jellege megszűnt, helyette nyugat felé a
Borsosgyőri kaput alakították ki. A Kristóf utca alakja, területe legösszetettebb a város utcái
közül; több utcát, elkülönülő háztömböt foglal magában. 86 Két igazán utcának nevezhető
része van: az egyik a ma Korvin utcának nevezett, a főtérre merőleges, egykor a városból
kivezető utca, a másik pedig a ferences rendház előtt futó rész, amely az előbb említett utcából
nyílik. A két utca azonos elnevezését semmi nem indokolja, mindkettő kialakulása a
várostörténet legrégibb korszakába vezethető vissza. Talán épp az utcák korai összekapcsolódása,
kezdetben csupán a mai Korvin utca elejének beépítettsége révén alakult ki azonos
elnevezése a két utcának. A Korvin utca végén a Laki bástya előtt lévő háztömb és a
Borsosgyőri kapu előtti házakból álló kis sziget késői, az erődítések után létrejött terület, a
tömböket körülölelő kis utcákkal.
A szűk belvárosi telkek - amelyek általában negyed és féltelkek - nem tették lehetővé a
mezőgazdasági termeléshez szükséges raktározást és jelentősebb állattartást, ezért a 17.
században egy kétbeltelkes településrendszer alakult ki. A legtöbb belvárosi telekhez tartozott
egy majorsági terület a falakon kívül. 87 A település egyre duzzadó létszáma miatt a 17. század
vége felé a majorsági épületek fokozatosan lakóházakká alakultak át, de a területek vegyes
használata (lakó és gazdasági funkció) a 19. század közepéig megmaradt. Az Alsó Majorok és
Felső Majorok néven ismert településrészek a 17. században a belváros joghatósága alá
tartoztak. Alsó Majoroknak a belvárostól délre eső részt nevezték. Itt néhány utca a mai Anna
tér környékén a korábbi, középkori településszerkezet nyomát őrzi, de a többi részén a Hosszú
utca két oldalán tudatos telekosztás követhető nyomon. Hasonlóan azonos méretű, egyenes
utca mentén, szabályos rendben sorakozó telkek voltak a Felső Majorokban. Ez a belvárostól
nyugatra esett, egyetlen utcája - szintén Hosszú utcának nevezték - a Tapolca patakkal
párhuzamosan húzódott.
A településszerkezet változásai a 18. századtól napjainkig
A 18. század és az azt követő két évszázad a belváros településszerkezetét szinte érintetlenül
hagyta. A háborús évszázadok elmúltának látható jele a városfalak elbontása volt. Ezt egy
1702-es császári rendelet elő is írta, de a folyamat lassan ment végbe. 88 A 19. század első
felében tűnt el véglegesen az erődítés a belváros körül, de helyét, formáját megőrizték az
utcák és a terepviszonyok. 89 A 18. században a falak, árkok közé szorított belvároson kívüli
területek fejlődtek elsősorban. A külvárosok közigazgatása levált a belvárosról, 1730-ban az
Alsó Majorok és a Felső Majorok külön-külön szerződést kötöttek az Esterházy-uradalommal,
amelyben rögzítették a rájuk háruló szolgáltatások mértékét, és önálló tanácsot kaptak. 90 A
három településrész különállása némileg csökkentette Pápa dinamikus fejlődését, új utcák
kialakulását; elsősorban a különálló városrészek érintkezésénél. A 18. század második felében
és a 19. században a településszerkezetből is láthatóan a legerőteljesebben fejlődő terület az
Alsó Majorok volt. A Hosszú utcától dél-délnyugatra eső terület földrajzi adottságai lehetővé
tették új utcák nyitását, míg az Alsó Majorok és a Felső Majorok közötti, a belvárostól
délnyugatra eső terület a településrészek közigazgatási elkülönülése miatt nem volt beépíthető
a 19. század közepéig.
A város terjeszkedésének gátat vető jogi különállás 1842-ben szűnt meg, ekkor került közös
tanács alá a három település. A város terjeszkedése a gazdasági fejlődés lelassulása miatt a 19.
század második felében azonban már nem olyan számottevő, mint a korábbi évszázadban. A
19. század végén a vasút megépítése hozta meg egy új városrész, az Erzsébetváros kialaku-
35