Tanulmányok Pápa város történetéből

egyéb intézmények, hanem a megszerveződő civil társadalom is támogatott és résztvett a megvalósításukban.
Mindebből következik, hogy a város népességének ugrásszerű emelkedését
csak a századfordulón regisztrálhatjuk, ekkor következett be társadalmának összetételében
gyökeresnek nevezhető változás, elsősorban a gyáriparban foglalkoztatottak létszámnövekedése
révén. Az oktatás terén is mind mennyiségi, mind minőségi szempontból jelentős
fejlődésnek lehetünk ekkor tanúi, hiszen több új oktatási intézmény alakult, megszilárdult és
szervesen beépült a város régi intézményei közé. Ugyanakkor a meglevő iskolákban
szemlátomást növekedett az oktatás színvonala, szakszerűsége.
A népesség kiegyezést követő stagnálását, majd a századvégi gyors növekedését és a lakosság
foglalkozás szerinti összetételének változásait szemléltetik az alábbi statisztikai számsorok.
A város népességének alakulása:
1869. 14.222
1880. 14.654
1890. 14.261
1900. 17.426
1910. 20.150
1920. 19.255
1930. 21.356
1900-ban a 17.426 pápai lakos közül férfi: 8.311, nő: 9.115. A kor szerinti megoszlás:
6 éven aluli 2.246
6-12 év közötti 1.922
12-14 év közötti 1.363
15-20 év közötti 2.389
20-40 év közötti 4.988
40-60 év közötti 3.935
60 év feletti 1.478
Az 1900. évi népességből a belső városrészekben több mint 16 ezren laktak. 300-an a külső
városrészekben, a többiek a pusztákon, majorokban s egyéb helyeken szétszórtan a külterületen.
A lakosság századvégi növekedésében a gyáripari és vasúti vonalhálózat fejlődése s
ezzel összefüggésben a városba költözés növekedése mellett természetesen szerepet játszott a
közegészségügy javítása, a járványok, mindenekelőtt a kolera visszaszorítása, az átlagéletkor
emelkedése, a születések számának gyarapodása. A közegészségügy persze a századfordulón
is sok kívánnivalót hagyott maga után. Lassan javult a lakások korábban oly kirívóan
egészségtelen helyzete. Lőwy László tiszti ügyésznek a Pápai Hírlap 1911 decemberében
közzétett adatai szerint 1872-ben 1.500 ház volt a városban, ezeknek azonban 5/6-a náddal,
szalmával fedett, sötét és nedves. A századfordulón a lakóházak száma megközelítette az
1.700-at. Ebből 148 emeletes, cseréptetős volt már a házaknak csaknem a fele. 54 házban volt
fürdőszoba. A városban egyetlen korszerűtlen szálloda volt, a Fő téren lévő Griff. A Jókai
utca és a Bakonyér között a századfordulón épült ki a tisztviselő telep. A járdák ósdi
állapotban maradtak, csupán néhány belvárosi utcát raktak ki mészkővel. A szennyvizet az
utcára öntötték a belvárosi emeletes házakból is, a kutak ezért fertőzöttek voltak. A járványok,
a tífusz, a himlő, a kolera, a tuberkulózis és a diftéria sok áldozatot szedett. Az egészséges
ivóvíz, a házak korszerűsítése, az utak portalanítása, a fásítási program kidolgozása és
megvalósítása, majd a csatornázás kiépítése természetesen jelentősen javította később a város
közegészségügyi helyzetét. A kórházi ellátás is rendkívül elmaradottnak tekinthető. 1900-ban
az irgalmasok 24 ágyas kórháza mellett csupán a 2 szobából álló, 12 ágyas zsidó kórház
257