Tanulmányok Pápa város történetéből

Tóth Endre, valamint Payr Sándor immár klasszikusnak minősülő, e fejezet megírásánál
bőven idézett műveihez utaljuk.
Miután a protestáns egyházszervezet kialakult, Pápa a dunántúli egyházkerülethez, a
lutheránus és kálvinista irányzat szétválása (1591) után a dunántúli református
egyházkerülethez, azon belül a pápai egyházmegyéhez tartozott, amely a 17. század folyamán
hol harminc, hol ötven körüli anyaegyházból állott. Kezdettől fogva - miként a későbbiekben
is - a pápai volt az egész egyházkerület legfontosabb gyülekezete, ami kitűnik abból (is), hogy
igen gyakran az itteni első lelkész töltötte be nemcsak az egyházmegyei esperes, hanem a
kerületi püspök (superintendens) tisztét is. 292 Így volt ez a jelek szerint 293 nemcsak az itteni
egyház református, hanem - a 16. század nagyobbik részét felölelő - evangélikus és átmeneti
korszakában is. Magát a dunántúli egyházkerületet a korai magyar reformáció egyik vezéralakja,
Sztárai Mihály szervezte meg, miután hosszas tiszántúli bolyongás után, valószínűleg
1567-ben visszatért egykori sikerei színhelyére, a Dunántúlra. Igaz, a hódoltsági Duna-mellék
helyett ezúttal a királyi fennhatóság alatti Nyugat-Dunántúlt választotta: Pápa lelkésze lett és
maradt egészen 1574 elejéig, amikor is - sokadik nekikészülésre - Sopronba távozott. A
legújabb kutatások szerint szuperintendensi minőségében is követte őt pápai lelkész-utóda, az
úgyszintén már a fél országot bebarangolt Huszár Gál, akit itt ért a halál 1575 októberében.
Nem sikerült ugyanez fiának, Huszár Dávidnak, aki, egyelőre rektorként, már apját
megelőzően Pápára telepedett, s annak halála után örökölte az első lelkészi tisztet. 294 Apjától
örökölte azt a nyomdát is, amellyel a Hercegszöllősi kánonok és a Heidelbergi káté magyar
fordítását (mindkettő 1577) kinyomtatta. 295 Ezzel nagyobb hírnevet szerzett az őt befogadó
városnak, mint lényegesen nagyobb hírű elődei, akik után itteni irodalmi alkotás nem is
maradt. 296 (1624-től 1632-ig ismét kattogott nyomdagép Pápa falai között; ez az ún. Bernhardnyomda
a Batthyány családé volt, bérlő működtette, és több mint egy tucatnyi nyomtatványt
bocsátott ki ezen nyolc esztendő alatt). 297
Miként vélhetőleg a katolikus időkben is, a pápai plébániatemplomban a reformáció kezdete
óta két protestáns lelkész szolgált, akik a katonaság és a polgárság lelki szükségleteit egyaránt
kielégítették, s akiknek a fizetéséhez mindkét oldalról hozzájárultak. 298 Bár a 17. századtól
immár csaknem hiánytalanul ismert pápai lelkészek és tanárok (rektorok) jelentős része
megjárta valamelyik külhoni - főként németalföldi - univerzitást, 299 a Huszár Dávid utániak
között már nemigen találunk olyat, aki igazán markáns nyomot hagyott volna maga után a
korabeli magyar művelődés történetében, s működésük figyelmet keltett volna a szűkebb régió
határain túl is. 300 Jellemző, hogy az egész korszak számunkra legérdekesebb pápai íróját, a
Baselban is megfordult Kocsi Csergő Bálint rektort (1671-1674, 1677-1683, 1694-1695) a
magyar protestáns lelkészek ellen 1674-ben indított eljárás tette íróvá. Mint ahogy jellemző az
is, hogy művei kivétel nélkül kéziratban maradtak, 301 s még szerencse, hogy nem jutottak a
század eleji híres pápai lelkész (1612-1626), majd dunántúli püspök Kanizsai Pálfi János
(1629-1641) verseskötetének sorsára, amelyről csupán említésből tudunk. (Igaz, ránk maradt
sírverseinek tükrében ez a veszteség nem tűnik elviselhetetlennek). 302 A pápai lelkészek és
rektorok irodalmi működése - beleértve a legnevesebbeket: Kanizsai Pálfit és püspök-elődjét,
a pápai születésű, egyébként felettébb termékeny Pathay Istvánt 303 (lelkész: 1626-1628,
püspök: 1612-1628) is - homlokterében morális és egyházszervezeti kérdések, illetve a
katolikusokkal és - főként - a környékbeli evangélikusokkal folytatott hitviták álltak. 304
Tudnivaló persze, hogy híveik nem az általunk többre becsült szépirodalmi, tudományos,
történetírói próbálkozásokért tartották őket. Egyébként is úgy tűnik, hogy alkalmazóik
messzemenően meg voltak elégedve működésükkel. Legalábbis nincs tudomásunk arról, hogy
valamikor is komolyabban összekülönböztek volna velük. (Erre utal, hogy feltűnően sokáig
megtűrték őket e szolgálati helyen.) 305 Annál több a jele annak, hogy szükségben a vég-
101