Tanulmányok Pápa város történetéből

„melyben egy közönséges piarci kenyeret 4-5 forintért lehetett venni”. 65 Francsics családja is
elszegényedett apja borkereskedői manipulációi miatt. Az éhezéstől testvérnénje mentette meg
őket, aki kezdetben a kenyérsütőnéktől kért hitelbe egy-egy kenyeret, mígnem „...azon
gondolatra vetemedett, hogy anyám kezdjen kalácsot sütni a piacra”. A sütéshez hitelbe kapott
lisztet a „vörös Izsák zsidótól”. Francsicsné mákos patkóit lánya árusította reggelente a piacon
vékába terített tiszta abroszról. Süteményének hamarosan olyan híre kelt, hogy „tüstént
elhordták tőle a legjobb házokba”. Később Francsicsné vásárokra is járt kalácsaival, süteményeivel,
„mégpedig eleinte csak egy ládával, később két kocsival vitt némely nevezetesebb
vásárokra; és talán soha nem történt, hogy abból csak egy falat vissza, haza jött volna.” 66
A pápai piacok, vásárok elmaradhatatlan portékája volt a mézesbáb. Központi helyen, a
szökőkút előtt álltak a pápai bábosmesterek: Katula Gyula, Nagy József, Geiling Jenő sátrai az
1930-as években. Korábban Nagy Károlyné és Tuczai Sándor is vásározott. A mesterek nevét
a sátorponyvákon olvashatták a vásárba látogatók. Pápa híres volt bábosiparáról, a környék
vásárain, búcsúin is kelendők voltak a pápai mesterek mézes- és bábostésztái. Közvetlen
fogyasztásra mézescsókot árultak mandulával díszítve, dióspuszedlit, borbamártogatót,
aminek a tésztájába gyümölcsízt is kevertek és forralt borban megmerítve fogyasztották. A
vásárlók kedvelték a stanglit, ami puszedlitésztából készült. Hosszú, keskeny darabokat
formáltak belőle, és tetejét meghintették gorombára tört süvegcukorral vagy mandulával,
esetenként kandírozott gyümölccsel. A zsidók pénteken a főzelék sűrítésére tiszta mézes
tésztából, tetején mandulával távedlit vásároltak. A festett bábokat ajándékként dísznek,
illetve játéknak vitték. A bábostésztákkal telerakott sátrak már látványukkal is vonzották a
vásárlátogatókat. Gyermekszemet gyönyörködtettek a mára feledett formák: az óra-, tányér-,
bohóc-, hintó-, Mikulás-, ördög-, bölcsőben ringó pólyásbaba- és lovashuszárbábok. A legények
tükrös mézeskalács szíveket vettek kedvesüknek. Verses üzenetük a megajándékozott
lányokhoz szólt. Katula Gyula bábosmester mézeskalács szívein e kétsoros vallomásokat
olvashatták:
„Szeress imádott kedvesem,
Tedd menyországgá életem.”
„Négyszemközt szeretnék lenni,
Szívemről vallomást tenni.”
„Vess rám kérlek egy pillantást,
Tudj Isten látjuk-e egymást.”
„Fogadd hűn e csekélységet,
Mint szívből vett emléket.”
A bábossátrak árui között bábolvasók és karácsonyfadíszek is voltak. Rendszeresen árusítottak
márcot. A „méhsert” nem csupán kellemes ízéért itták, hanem literszámra vásárolták a
skarlátos gyermekek gyógyítására. A pápai bábosmesterek közül többen gyertyát is öntöttek.
Katula mester műhelyében még az 1960-as években is készültek gyertyák. Főként az ünnepek
előtt fogytak nagyobb mennyiségben: matricás díszgyertya gyertyaszentelőre, hajlított gyertya
Balázs napra, halottak napjára gyászgyertya sárga színben, alul fekete sávval, karácsonyra
pedig a színes gyertya volt kelendő. Tőlük vették rendszeresen a kocsigyertyákat és a templomi
gyertyákat is. A zsidók számára öntötték és fonták a vékony gyertyaszálakból hajfonatszerűen
az abdolesz nevű gyertyát, ünnepeikre pedig a vékony, egyenes szálú „hamukagyertyát”.
A környező sváb községek lakói náluk szerezték be a vakstelkinek nevezett vékony viaszszál
356