Tanulmányok Pápa város történetéből

Mire sor került a piacok összevonására, több közülük el is sorvadt. E sorsra jutott a
felsorolásban nem is említett halpiac a Böröczky domb melletti tér Tapolca felőli részén. A
jórészt más vidékekről, főként a halban gazdag Marcal mellékéről hozott halat lyukas
ládákban a folyóba eresztették, így tovább életben maradtak. A hely 1920-ban még őrizte régi
nevét, Hal-térként volt ismert. 94
A szénapiac a Vásár utca déli végén kapott helyet az ott álló kőkereszt környékén. Ezt az
utcarészt Széna térnek nevezték a pápaiak. Itt tartották a sorozásokat is. Ilyenkor mulatozástól
volt hangos a Korona vendéglő. 95
A baromfipiac régebben a Major utca, később a Deák Ferenc utca déli végén volt. Itt álltak a
baromfit és egyéb árut beszállító kocsik, szekerek. Míg a nők az eladással foglalkoztak, a
várakozó férfiak a Tikos, vagyis Böröczky vendéglőben múlatták az időt, de szívesen
telepedtek meg a közeli Hindler vendéglőben is. 96
A Bástya utca déli végén egy ideig az 1870-es években disznóvásár működött, majd visszahelyezték
a Csóka vendéglőhöz. Később avítt... vagy rongyospiac jött létre itt. Az utca északi
végén káposztát, kerékrépát árultak még az 1930-as években is. 97
Az Anna templom körüli téren kínálták edényeiket a cserepesek, s a tér közelében levő
fapiacon (Fery Oszkár, később Balla Róbert tér) szerezték be a tűzifát a pápaiak. Korábban a
fapiac a régi vásártéren volt, csak a tér sétatérré alakítása után (1857-től) került erre a helyre. 98
Pápa határa és jóformán az egész pápai síkság fában szegény vidékét Ugod és környéke látta
el tűzifával. Ugod a Bakony északi lejtőinek legnevezetesebb községe volt, határa akkora,
mint öt más községnek együttvéve, s erdei átnyúltak a Bakony magasán. Bakonybélből is
szállítottak hasábfát a falu hatalmas magánerdeiből a pápai fapiacra. Kocsiról árultak, a súlyra
alkudtak. Legalább 50-80 kocsiról kínálták a fát az országos vásárok alkalmával, de
péntekenként is vittek fel 8-10 kocsi fát általában. A keddi piacnap itt is gyengébb volt. A
fapiac korán reggel indult. Így 11 óra tájban már olcsóbban lehetett vásárolni. A fakereskedők
és a pápai családok között az évek során kapcsolatok alakultak ki. Az ismerős fakereskedőket
a tűzifa házhoz szállítása után gyakorta meg is vendégelték.
A II. világháború után megszűnt a magán fakereskedés. 1947-48-ban már a zöldségpiacra
vitték zugban az irtásfát. 99
Az 1930-as években a kosárfonók, bakonyi - elsősorban bakonybéli - szerszám- és seprűkészítők,
teknővájók az új református templom előtt árulták portékáikat.
A környék hímzéséről híres településeiről származó kézimunkákat a Fő tér kapuszín körüli
részén kínálták megvételre. Tapolcafőről, Nyárádról és távolabbról: Szanyból és Kapuvárról is
hoztak fel ide hímzéseket. 100
Vásárok idején a város vendéglőit benépesítették a vidékről érkezők. Kocsisorok álltak az
utak mentén és vendéglők udvarán. Növelte a zsúfoltságot, hogy egyes iparosok, így a
szitások a Fő utca elejére szorultak ki készítményeiket árulni. 101 Napjainkra megszűnt ez a
nyüzsgő élet a pápai vásári és piaci napokon. A szülők már nem viszik el gyermekeiket
élményszerzésre, gazdasági tapasztalatok szerzésére, a vásárlás menetének megismerésére a
vásárokba. E napok többé nem ünnepei a város lakóinak. Pápa életéből végleg eltűnt a vásárok
sajátos, emelkedett hangulatú világa.
Pápán a templomi búcsúkon is tartottak kisebb-nagyobb kirakodóvásárt. A Tabánnak nevezett
városrészen, a ferences templom körül rendezték meg a környék leghíresebb búcsúját, a
porciumkulai búcsút. A népnyelvben porcinkulainak nevezett templomi búcsút hagyomány
361