Tanulmányok Pápa város történetéből

választások előestéjén legalább akkora, ha nem nagyobb figyelmet szentelt, mint Barankovics
pártjának. 100
Nem véletlen tehát, ha ezek után az 1945 óta zajló politikai polarizáció során kifejtett
tevékenységével megszerzett és gyarapított helyét, befolyását csupán önnön tagságának
szaporulatával volt képes prezentálni. Ám azt is az SZDP két évvel korábbi választóinak több
mint egyharmaddal való csökkenése (2.831 helyett: 1.804) és - legalábbis a helyi kisgazda lap
szerint - annak árán, hogy „kékcédulás” vándorszavazók fordultak meg nemcsak a járás több
községében, de Pápa város egyes választói körzeteiben is. 101 Az 1947. évi választások
legnagyobb pártja így Pápán a Demokrata Néppárt lett több, mint 6.000 szavazattal. Az MKP
a második helyen végzett 1975 szavazattal, az SZDP pedig, mint kitűnt, a harmadik helyre
került. Ezt követte Pfeiffer Magyar Függetlenségi Pártja 988 választóval, aztán a Kisgazdapárt
442-vel, míg az NPP az 1945. évihez képest némi csökkenéssel a hatodik helyre szorult.
Mindez együtt azt jelentette, hogy a Függetlenségi Front, illetve annak négy pártja (MKP,
SZDP, KGP, NPP) meglehetős kisebbségben maradt a Barankovics-párttal szemben.
„Barankovicsék előretörése nagy meglepetést szerzett Pápán, míg a Kommunista Párt
megerősödését nagyon közömbösen fogadták. Különösen a szociáldemokrata testvérpárt
fanyar arccal vette tudomásul” - olvasható a választási eredményeket meglehetősen igazul
értékelő egyik jelentésből. 102 A kérdés most már az lett, hogy az eredményeket jelző
arányokból, illetve a helyes helyzetfelismerésből sikerül-e a jövőre nézve levonni a megfelelő
következtetéseket, vagy pedig csupán a Függetlenségi Front országos választásokon elért
többségi (60 %-os) eredményeivel kialakult politikai erőviszonyok szolgálnak alapul a további
helyi átalakuláshoz.
A „fordulat éve” és ami utána következett
Az előzményekből láthatóan nem kis erőfeszítésekre volt szüksége Pápán a Függetlenségi
Frontnak és első számú pártjának ahhoz, hogy helyzetét megszilárdítsa és a fordulatban, a
változásokban igényelt és vállalt vezető szerepét legitimálja, elfogadtassa. Minthogy a
városban a Kisgazdapárt néhány százaléknyira zsugorodott, sőt felfogását tekintve átalakult -
mint egyik 1947 végi jelentésből olvasható 103 -, úgymond „átszervezés” alatt állt, a még
kisebb NPP pedig eredendően szövetségesnek számított, az MKP-nak mindenekelőtt a másik
munkáspárttal kellett volna szövetségesi viszonyát, együttműködését rendezni, megszilárdítani.
Ámde nem ez történt. Lehet, hogy azért, mert helyileg sem tartották szükségesnek ezt,
lévén hogy a választások után a Barankovics-párt jelentősége meglehetősen csökkent, és a
vele való csatározások nemigen igényeltek egy szorosabb együttműködésen alapuló, nagyobb
erőbevetést. „Barankovicsékat nem látjuk, hogy szervezkednének” - olvasható a választások
utáni helyzetjelentésből, inkább csak a „járásban” érezhető a mozgásuk - állapítja meg egy
1948 eleji beszámoló. 104 Bár másutt arról is esett szó, hogy egyrészt a papsággal, másrészt a
„Credo” elnevezésű katolikus egyesülettel együtt olyan propaganda- és szervezőmunkát
folytatnak, amely még az üzemi dolgozókra is kiterjed. 105
Mindezeket figyelembe véve alapvetően azért nem rendeződött és erősödhetett a szövetségesi
viszony és az együttműködés Pápán az SZDP-vel sem, mert miként országosan, itt is e párt
„egyesülés”, pontosabban beolvasztás útján való felszámolása lett 1947 végétől a cél. A
kommunista pártok általában, így az MKP is, a legfelsőbb vezetőktől kezdve a helyiekig, úgy
képzelték, hogy akkor lesznek képesek egy erős diktatórikus politikai rendszer megteremtésére
és egyidejűleg a különböző területeken tervezett államosítások véghezvitelére, ha
nemcsak a polgári és paraszti pártokat, de mindenekelőtt a lehetséges versenytárs munkás-
287