Tanulmányok Pápa város történetéből

gyülekezet iránti hála kifejezésével - Pápáé. 1744. november 22-én találjuk első nyomát
annak, hogy az elvett épületeket felértékelik, s a becsárat a református egyház rendelkezésére
adják. Az uradalom s az egyház között a becsárra vonatkozó ügy hosszadalmasan elhúzódik.
A veszprémi megyegyűlés 1768. szeptember 10-i jegyzőkönyve szerint: „a kiküldött főbíró
jelenti, hogy a pápai ref. egyház hívei pénzt nem fogadnak el, hanem követelik a telket s az
elfoglalt épületeket, miről a helytartótanács értesíttetni határoztatik.” 71 1769. május 22-én
parancsolja meg a helytartótanács, „hogy a pápai uradalom a telkek és beruházás árát 2825
forint 22 dénárt a pápai ref. egyháznak azonnal kifizesse.” 72 A pápaiak továbbra is ragaszkodnak
a telekhez s az épületekhez.
Erre „a helytartótanács 1770. november 10-én tudatja a megyével, hogy a fejedelem a pápai
ref. egyháznak egy évet és napot enged a gondolkodásra, melynek leteltével az összeget a
kamarai pénztárba rendeli betétetni, hol a nevezett egyház javára 4 %-kal fog jövedelmezni.” 73
Végül is a pápaiak (épületeiket vissza nem nyervén) a becsárat - kamataival együtt - „1785
május 12-én vették fel a veszprémi sóhivataltól.” 74
A pápai és teveli eklézsia együttélését szerződésben rögzítették, s a teveli templomot
megnagyobbítva kötelezték magukat a pápaiak, hogy a megnagyobbított templom a teveliek
örökös tulajdonában marad, s „hogy az istentisztelet rendjében, sem az egyház igazgatásában
semmi változtatást nem tesznek.” 75 Ugyanakkor a pápaiak önálló egyházi létüket élték,
jegyzőkönyvük címlapja is ezt igazolja: „A pápai helvetica confession levő szent ecclésiának
és nemes communitásnak protocolluma, melyben ab anno 1755 lett közönséges végzések az
emberi emlékezetre és a közjóra feljegyeztettek. Kezdette pedig vezetni ezt a jegyzőkönyvet
Sándor Gergely, aki később a főkurátori tisztet is viselte.” 76 Rajta kívül Torkos János, Eőri
Mózes, Borsoss Márton, Eőri János, Szalóki András, Torkos József, Véghelius Sándor, Eőri
Mihály, Eőri Ferenc, Bende Péter és Bóné Ádám voltak a presbitérium tagjai.
Második prédikátori állást beállítaniuk mégsem sikerült. A pápaiak nagyobb része a teveli
lelkipásztor szolgálatával élt, a kisebbik rész Kéttornyúlakra járt istentiszteletre. Torkos Jakab
1759-1775-ig a pápaiak s a teveliek közös papja volt. Előtte 1756-ig Ferenczi János, 1757-
1759-ig bányai Allós István volt a prédikátor. 1775 után Torkos - Tevelen maradván - már
csak a püspöki tisztét gyakorolta. 1783-ig Szathmári Ács András lett a két gyülekezet közös
prédikátora. A hazatérés évében (1783-ban) az 1817. évig Pápán szolgáló II. Torkos Jakab
még Adásztevelen is szolgált.
Az 1759-ben épített „pápai iskolát” 1776-ban újraépítették, s az öt ablakos, szalmatetős falusi
grammatikai iskola őrizte a nagyiskola szellemét a végig kitartóan ott tanító Nagy Mihály
preceptor úr színvonalas és lelkes munkássága révén. A tógátus diákok Debrecenbe, Patakra s
Sopronba mentek tanulni, az újjászületés reményét pedig őrizte és élesztgette a felelős pápai
egyházi vezetés. A felelősség nemcsak a hivatalokban élt, hiszen 1775. április 19-én „Oroszy
Mihály maga s mindkét nemű utódainak nevében oda nyilatkozik, hogy ha Isten kegyelméből
még valaha Pápán a reform. vallásgyakorlat életbe lépne: kötelezettnek ismerik magukat arra,
hogy a pápai határban lévő szántóföldjeikből a reform. egyház részére nyolc pozsonyi mérőset
azonnal örökre átadjanak.” 77
S míg a helyi viszonyok alig árulnak el valamit is a készülő, vallási türelmet hozó
változásokról, Bécs hivatalos államvezetésében már Mária Terézia uralkodásának végén is
észlelhető az új szellem. Az ellenreformáció muníciói egyre jobban kimerülnek, a felvilágosodás
szelleme pedig egyre jobban utat talál magának. Jótékonysági intézmények alapítása,
az iskolák reformja, a jobbágyok helyzetének javítása mind erre utal. A vallási türelemig nem
jut el ugyan Mária Terézia alatt az udvar, ez fiára, II. Józsefre vár.
405