Tanulmányok Pápa város történetéből

A települések biztonságának védelme jegyében országszerte megalakultak a tűzoltó
egyesületek, a vagyonbiztonság érdekében időközönként a polgár- és mezőőrségek. Egyes
társadalmi rétegek pedig túllépve a helyi kereteken, már olyan országos jellegű szervezetekhez
csatlakoztak, amelyeknek fő célkitűzéseit és kereteit állami jogszabályok határozták meg. A
céhek felszámolását és az iparszabadságot deklaráló 1872. évi törvény ugyanis szinte
szükségszerűen maga után vonta az ipartestületek megalakítását, amelyeket az önsegélyező
egyesületek, majd a szakszervezetek megalakítása kísért. Fő feladatuknak természetesen
érdekeik védelmét, adó és vasúti, szállítási kedvezményeik biztosítását, jólétük előmozdítását
tekintették, közben különös hevességgel követelték az iparengedéllyel nem rendelkező
„kontárok” tevékenységének tiltását. Az 1891. évi 14. tc. alapján pedig megszervezték a
betegsegélyző pénztárakat a munkaadók és a tagok járulékaiból, adományaiból és kamataiból.
A pénztár tagjai lehettek az ipari, a gyári munkások, a bányák, üzemek, építkezések, vasúti
csomópontok, postahivatalok alkalmazottai stb. Az ipari fejlődéssel együtt ugyanis a századfordulóra
létrejött a munkásság több százezres tábora. Jelentős része bekapcsolódott a munkásotthonok
művelődési, önképző, érdekvédelmi, turisztikai és egyéb sporttevékenységébe.
A háború és különösképpen a nyilas uralom idején természetesen a szélsőjobboldali
szervezetek kivételével nemcsak a pártok és a politikai egyesületek tevékenységét tiltották,
hanem a „politikamentes” egyletek, körök, klubok puszta léte is kérdésessé vált.
1944-45 után átmenetileg újjáéledt a korábbi civil társadalom, ám 1946 júliusától kezdve
megkezdődött szisztematikus felszámolásuk. Előzőleg azonban már a helyi hatalmi szervek
számos egyesület, szervezet tevékenységét tiltották. 1946. július 7-én Szviridov szovjet
tábornok a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nevében kérte tevékenységük korlátozását. (Ezzel
az MKP is egyetértett.) Hét pontban foglalta össze az általa szükségesnek vélt kormányintézkedéseket.
Többek között a cserkész szövetség és a KALOT feloszlatását. A Magyar
Közlöny 1946. július második felében közölte betiltásukat. Csupán július utolsó két hetében a
belügyminiszter, Rajk László mintegy 1400 egyesület működését szüntette meg. Igaz, a
Belügyminisztérium ekkor elsősorban a katolikus egyházhoz kötődő egyesületekkel szemben
lépett fel drasztikusan, de a protestáns egyházak egyleteinek korábbi önkormányzatát is
felfüggesztette, és kiszolgáltatta őket a hatalmi apparátusnak. Feloszlatásuk csak idő kérdése
maradt. A civil társadalom csaknem teljes jogszabályi és tényleges hatalmi, rendőri
felszámolása 1949-ben befejeződött. Ezzel párhuzamosan a kialakuló pártállam létrehozta a
néhány nagy központilag irányított szervezetet, a Népfrontot, a Nőtanácsot, a Szakszervezetek
Országos Központját és az Egységes Ifjúsági Szervezetet. A formálisan fennmaradó szakmai,
tudományos társaságokat is a maga irányítása alá vonta.
Manapság egyre gyakrabban megfogalmazódik a nosztalgiáktól sem mentes vágy a korábbi
civil társadalom újjászerveződésére. Csakhogy megváltoztak a körülmények, a korábbi
öntevékeny közösségi életet reprezentáló több ezer egyesület, kör, klub működésének
feltételei. Új értékrendek és érdekszférák képződtek. A társadalmi mobilitás felgyorsulása
átalakította a nagyobb és kisebb települések arculatát. Az építő, alkotó, sokszínű, új civil
társadalom kialakulására tehát még várnunk kell, igaz ebben a folyamatban a mi magunk
kezdeményező ereje is segíthet. Csak éppen meg kell találnunk a lehetséges kitörési pontokat.
A város kiegyezés utáni stagnáló gazdasága eleve meghatározta népességének, a lakosság
foglalkozás szerinti megoszlásának állapotát, társadalma alakulásának struktúráját. Évtizedeken
át elmaradt ezért a lakosság nagyobb arányú növekedése, iparát továbbra is a kézműipar
határozta meg, miután a modern gyáripar csak a századfordulón honosodott meg. Ekkor
javultak jelentősen a már említett forgalmi viszonyok, az infrastruktúra, s megszülettek a
szakavatott, korszerű városfejlesztési koncepciók is, amelyeket nemcsak a szakigazgatási és
256