Tanulmányok Pápa város történetéből

A mezőgazdasági termelésben, a parasztságban, különösen a termelőszövetkezetekben
kialakult nehéz helyzet sem egyszerűen azért súlyosbodott 1952/53 fordulójára, mert az aszály
elvitte a termés egy részét, hanem a terhek irreális növelése, behajtásuk végsőkig való
szigorítása miatt is. Mindez már tapasztalható volt a viszonylag jobb termésű 1951-es évben
megemelt penzumok nyomán is, hiszen egyes terményeknél (pl. búzánál, árpánál) azokat nem
tudták teljesíteni. 224 1952 nyara után már regisztrálták a takarmányhiány folytán visszaesett
állatszaporulatot is, és okkal állapították meg, hogy „a parasztság... lassan közömbössé válik
aziránt, hogy intenzívebb... állattenyésztést folytasson.” 225 Ezért a Városi Tanács nemcsak a
paraszti gazdaságokra írt elő tartási kötelezettséget, de úgy tervezte, hogy a „széthúzástól”, a
„kivételezésektől” a „rossz vezetésig” ezer bajjal küszködő tsz-ben is „fokozott szigorral kell
ellenőrzést gyakorolni és adott esetben a mulasztókat büntetni.” 226 Mindezt nem utolsósorban
a nagy bankadósság miatt a tagság bérének visszatartása követte, holott - mint olvasható az
egyik jelentésben - az „ott áll kilátástalanul és egyetlenegy ember sem rendelkezik egyetlen
fillérrel sem.” 227
A város még mindig több mint 1200 parasztgazdasága esetében is egyként alkalmazták mind a
begyűjtéssel kapcsolatos „kártérítéseket”, mind a „zálogolást”, és „minden erővel, a lehetőség
szerinti legszigorúbb eszközökkel” hatottak oda, hogy pl. a vetőmag biztosítása nélkül
„tagosítás alá eső” földeket is bevessék és begyűjtési „hátralékaikat” teljesítsék. 228 A termőterület
azonban csökkent, nagysága viszont, főleg a „felajánlásokból” létrejött tartalékterületekből
1.000 kat. hold fölé emelkedett. Ezeknek az eszközöknek a bevetését jelzik a
késés vagy mulasztás esetén bekövetkező tanácsi feljelentések és az, hogy a feljelentett
dolgozó parasztokkal szemben is most már „részben a rendőri büntetőbíró, részben pedig a
járásbíróság jár el.” 229 A területösszevonásokkal mintegy húsz módos parasztnál, abból
kiindulva, hogy „példát kellene mutatni”, ugyan már korábban is rendeztek „bűnügyi eljárás
alá” vonást, újabban azonban már mindössze 24 órában szabták meg a teljesítési határidőt,
különben ugyancsak bíróság elé állították a késlekedőt. 230
Ugyanakkor nemcsak termelőként, hanem fogyasztóként is, még a munkás-alkalmazotti
rétegekhez képest is, nap mint nap fokozottan tapasztalhatták a részben közellátásra utalt
parasztok, akár szegények, akár módosak is voltak azok, a helyzet megalázó szorítását. „A
sorbanállás egyre fokozódik. A vásárlók nagyobb része falusi” - hangzott a Kiskereskedelmi
Vállalat dolgairól tartott beszámoló, mely hozzáteszi mindehhez az ukázt, hogy az ilyenek
megszámolandók a bolti dolgozók által. 231 „Akik nagy mennyiségben vásárolnak, azok nevét
és lakóhelyét jegyezzék fel és a Tanács Kereskedelmi Osztályára juttassák el” - olvasható egy
következő összegzésben is a feljelentésre buzdítás. 232 Társadalmi aktivisták „harcos
kiállására”, boltvezetők és diákok mozgósítására van szükség és főleg a „nyugdíjasok”, a
„dologkerülők” (így, egymás mellett írták!) szemmeltartására. 1953 áprilisában (4-én) arról
lehetett olvasni az újságban, hogy „áruhalmozó kulákot ítéltek el Pápán”, ahol az üzletek előtt
„sorbanállásokat szerveztek”. 233 Annak szemléltetésére, hogy mekkora volt a „nagy
mennyiség”, és mit jelentett az „áruhalmozás”, továbbá hogy ki mindenki bűnhődhetett vagy
legalábbis szégyenülhetett meg ezért Pápán, az aratást váró napokban, álljon itt egy mondat a
Városi Tanács beszámolójából az „újabb felvásárlási láz” megakadályozására kirendelt
„népnevelők”, „ellenőrök” munkájának sikeréről: „Sok dolgozó paraszttól lett elvéve kenyér,
ha egynél többet vásárolt”. 234
299