Tanulmányok Pápa város történetéből

szalagokat a csendőrök letépkedték, némely polgárt elzártak. 45 De már a császáriak első
bevonulása idején, 1849 áprilisában méltatlankodva jelezte a polgármesternél a helybéli
katonai parancsnok, hogy a házak falai „különféle magyar nevek... s felírásokkal beirkálva
találtattak.” 46
Egy hivatalos szervezet jegyzőkönyve, különösen egy városi tanácsi protokollum aligha
alkalmas a mindenkori főhatalommal szembeni állásfoglalás kinyilvánítására. Pápa város
1852. évi jegyzőkönyvének írói megtalálták a módját mégis, hogy valódi érzelmeiket
valahogy kifejezzék. Amint ugyanis a városi alapítványi, közkár- és takarékpénztárak cseppet
sem biztató állapotát tárgyalták, a szóba került „Kossuth-bankók” említésekor Kossuth nevét
három ízben is végig nagybetűvel jegyezték be a hivatalos jegyzőkönyvbe. 47 Általában is
jellemző, hogy ha mégis említeni kellett a forradalmi korszakot - leginkább a pénzügyi
gondok kapcsán -, a jegyzőkönyv szerkesztői, szövegezői nem ellenérzéssel tették. A
leginkább elítélő kitételek is inkább keserűséggel íródtak: „Ha (...) a hazai forradalom közbe
nem jön”, „a város pénzbeli állapotán kinőhetetlen csorbát okozó forradalom” 48 stb.
A város népe számára talán a katonatartás járt a legtöbb gonddal, az a probléma, amely a
városatyáknak is sok fejfájást okozott. A hadműveletek befejeződése után, a különféle
csapatok át- és elvonulásával 1850-ben egy állandó lovaskatonai egység telepedett a városba.
49 Kaszárnya nem volt, a középületeket - amelyeket háborús események idején úgyis mindig
igénybe vettek - tartósan lefoglalni nem lehetett, így a katonák és lovaik elszállásolásának
és tartásának terhei a lakosok nyakába zúdultak. Mivel a szegényebb, de istállóval rendelkező
lakosok a jobbmódú, ám istálló nélküli házbirtokosokhoz képest túl voltak terhelve, 50 megpróbálták
igazságosabbá tenni a teherviselést. Határozat született arról, hogy 600 nevezetesebb
házbirtokosra, kinél lovaskatonának szükséges hely nincs, városi pótadót vetnek ki. 51 Ki hogy
tudott, úgy menekült a nem kívánt lakóktól. Az üres istállókat lebontották vagy átalakították.
Hogy „a nép számtalan panaszát és folytonos zúgolódását megszüntessék”, elhatározta a
tanács, hogy három-négy közös istállót létesít. 52 (A jegyzőkönyv hangsúlyozza, hogy a fontos
döntés a tanács, a bizottmány és a „nép” egyetértésével született.) Az elszállásolásban 150
emberrel és lóval számoltak. Közülük 140 ember és ló elhelyezésére - három „kvázikaszárnyában”
- három szállásadó vállalkozott. 53
A kérdést többé-kevésbé megoldani csak kaszárnya építésével lehetett volna. Egy lovasszázad
befogadására alkalmas kaszárnya megépítését már 1852-ben elhatározta a város, a tervek
elkészítésével is megbízták ifj. Pauly Mihályt, 54 de pénz hiányában ebből nem lett semmi. 55
Végül aztán 1868-1869-ben épült meg az állami honvédlaktanya a korábbi Császár-major
telkén. 56
Pápa város pénzügyi helyzete nagyon kedvezőtlenül alakult az abszolutizmus korában. A
város háztartását számos kiadási tétel sújtotta: a katonaság beszállásolásának költségei, az
utcakövezés, az utcai világítás kiadásai - melyek a városnak már akkor is nagy kiterjedése
miatt voltak jelentősek -, a népes hivatali személyzet fizetése „s ezerféle előszámlálhatatlan,
az ily központi helyeket terhelő” más költség. 57 Pénzbeli körülményei napról napra szorultabbá
válnak, „közpénztára csekély jövedelméhez képest ezerféle jelentékeny kiadásokkal” túl
van terhelve, a segélyezendő szegények száma egyre szaporodik, az alapítványok gyérülnek
stb. - fest szomorú képet az állapotokról a jegyzőkönyv. 58
Legnagyobb súllyal a forradalom, a szabadságharc és a megszállások idején képződött óriási
adósság nehezedett a városra. Pénzbe került a nemzetőrök kiállítása, a kenyér, a zab, a széna;
katonai kóroda létesítése; a császáriak által követelt bor, pálinka és a kórházi szerek nagy
tömege; az átvonuló seregek ruházása, jól tartása, az előfogatok biztosítása stb. A megsarcolt
város vezetősége ugyanis legtöbbször népétől szedte össze a követelt javakat, utána fizetett a
223