Tanulmányok Pápa város történetéből

Kubinyi András
A középkori Pápa
Pápa területe az Árpád-korban
Nehéz helyzetben van a középkori Pápa monográfusa. Bár nem kevés munka foglalkozott már
a város Mohács előtti történetével 1 , eredményeik a forrásanyag hiányossága miatt csak
hipotétikus értékűek. A Pápára vonatkozó középkori oklevelek száma nem éri el a kettőszázat,
így csak jelzésértékű ismereteket nyújthatnak. A pápai Esterházy-levéltár közel félszáz középkori
oklevele a második világháború idején elpusztult, a róluk közölt rövid kivonatok és
néhányuknak hibás közlése 2 nem pótolhatja hiányukat.
A legtöbb nehézség a pápai terület középkori helyrajzával kapcsolatos: nem véletlen, hogy a
középkori Pápát alkotó települések egy részét minden kutató máshová határozza meg. 3
Megnyugtató eredményhez jutni ma még biztos lehetetlen, de az sem zárható ki, hogy ez
később sem válik majd lehetségessé. Nagyon sok az ismeretlen tényező a város korai
történetében is, ezért az alábbi elemzés sem nyújthat százszázalékosan biztos képet, legfeljebb
tudományosan elfogadható hipotézist.
Pápa középkori történetére a Tapolca patak nyomta rá bélyegét. Ennek a középkorban bővízű
folyónak állandóan, télen és nyáron egyaránt 15,5° volt a hőmérséklete 4 . (A Tapolca eredeti
szláv neve: Toplica hévizet, meleg vagy langyos vizet jelent. 1245-ben a folyót még
Toplycha-nak nevezték. 5 ) A Tapolca lehetőséget nyújtott télen is működő vízimalmok
üzemeltetésére, így nem véletlen, hogy a viszonylag rövid folyású patak mellett sűrűen
egymást követték a középkori települések. 6 A kérdés csak az, hogy ezek hogyan kapcsolódtak
Pápához, különálltak-e, avagy sem.
Pápa viszonylag igen korán, 1061-ben jelenik meg először a forrásokban. Ottó somogyi ispán
ekkor alapította meg a zselicszentjakabi monostort, amelyet sok birtokkal látott el. Ezek
között „molam in Papa”, azaz „malmot Pápán” is adott a monostornak. Bizonyára vízimalomról
van szó, és így szinte jelképértékű adat, hogy Pápa a középkori történetére oly fontos
tapolcai malmokkal kapcsolatban fordul elő először egy forrásban. 7
A következő említés több, mint másfél évszázaddal későbbi, de ebből az adatból is fontos
következtetéseket vonhatunk le. 1225-ben említik ugyanis Smaragd pápai főesperest. Nos, a
főesperességek általában a Szent István-kori megyeszervezetre mennek vissza, a főesperes
elődje az ispáni vár keresztelőegyházának papja volt. 8 Más főesperességek a megyénél kisebb
területi egységekre, várispánságokra vagy királyi (királynéi) uradalmi központokra mennek
vissza. 9 Pápa megye azonban nem létezett, és korai pápai várról sem tudunk. Igaz, a korábbi
szakirodalom az ugyancsak vármegyével nem összefüggő segesdi főesperesség esetében sem
tudott várról 10 , a korai vár létét azonban azóta régészeti módszerrel igazolni lehetett. 11 Így
elvileg nem zárható ki egy korai pápai vár megléte sem.
A helyzetet azonban tovább bonyolítja, hogy Pápa és a róla elnevezett főesperesi kerület, noha
Veszprém megyéhez számították, nem a veszprémi püspökséghez, hanem a győrihez tartozott
a középkorban. 12 Ez kettőt jelenthet. Vagy nem volt még a Bakonyalja Veszprém megye
megalakulásakor betelepítve, és csak később csatolták hozzá, vagy pedig eredetileg önálló
egységet képezett. További megfontolást igényel egy másik tény is. Bár a főesperesek legkésőbb
a 13. század első felében otthagyták székhelyüket és beköltöztek a püspöki székhelyre,
45