Tanulmányok Pápa város történetéből

Fülöp Éva Mária
A pápa-ugod-devecseri Esterházy-uradalom
megszervezése és gazdálkodása
a 18. század folyamán
A Pápa város történetének egy-egy korszakát, meghatározó történéseit bemutató kötet tanulmányainak
sorában természetes módon helyet kellett kapnia a település életével a 17. század
óta összekapcsolódó Esterházy-birtoklást, illetve a Pápa-Ugod-Devecser uradalmat vizsgáló
feldolgozásnak is. 1 Nemcsak azért, mert ez a mintegy háromszáz éves korszak alapvetően
befolyásolta, alakította Pápa életét, változásait, hanem azért is, mert - tekintve hazánk
gazdasági-társadalmi fejlődését - a történettudomány szerves részét képező gazdaságtörténeti
kutatásokban kiemelkedő hely illeti meg az agrártörténetet. Mivel az üzemtípusok közül a
magyar mezőgazdaságban, az agrártermelésben hosszú időn át a nagybirtok volt a
meghatározó, fontos feladata van az uradalomtörténetírásnak.
Forrásadottságok
Bár a hűbéri társadalom korszakára irányuló uradalomtörténeti kutatásoknak az ugyanezt a
területet a polgári átalakulás időszakában feltárni kívánó vizsgálatokkal szemben általában
jobbak a lehetőségei a fennmaradt uradalmi iratanyagokat tekintve, 2 sajnos, a pápa-ugoddevecseri
uradalom esetében ez nem mondható el.
A feudalizmus korai szakaszában, az írásbeliség kialakulásával párhuzamosan indult meg a
későbbi családi levéltárak anyagának szerveződése is: a jogbiztosító, főként birtokadományozó
oklevelek e gyűjtemények legkorábbi darabjai. A gazdaságtörténet pótolhatatlan
forrásai ezek, de a magyar történelemben jelentős, magas közjogi méltóságokat viselő
családok levéltárai köztörténeti szempontból is értékesek. 3
A pápai „archívum” az Esterházy-család ifjabb, fraknói grófi ágának központi levéltára volt. 4
A pápai levéltárból - teljességre törekedve - csak a 19. század elején emelték ki, különítették
el és szállították az illető uradalomba a tatai és gesztesi domíniumokra vonatkozó iratokat.
Az általunk eddig tanulmányozott tata-gesztesi és pápa-ugod-devecseri 18. századi uradalmi
iratanyagból kitűnik, hogy az egyes uradalmi központokban és a birtokirányítás hivatalnokszemélyzetének
csúcsán álló prefektusoknál szintén voltak iratok, amelyek főként a napi
ügymenet érdekeit szolgálták. A központi őrzőhely kialakítására főként a család egyes ágai
közötti, s a rokon és más famíliákkal folytatott birtokperek miatt törekedtek: a jogbiztosító
levelek, genealógiák, számadások, szerződések könnyebb meglelését az ismétlődő rendezések
biztosították.
Az évszázadok óta a pápai várban őrzött levéltárban a II. világháborút követően iratok nem
voltak találhatóak. Az 1950-es években három helyen lelt iratokat sem lehetett már egészében
megmenteni: a Pannonhalmi Bencés Főapátság Gazdasági Levéltárában találtakkal ellentétben
a Budapesten előkerültek a tárolás során helyrehozhatatlan károkat szenvedtek. A Pápán, egy
kékfestőműhelyben megőrződött uradalmi iratok csak századunkra vonatkozóakat tartalmaztak.
A legsúlyosabb csapást azonban a fellelt töredékeiben végül is a Magyar Országos
Levéltárba szállított iratanyagra az 1956. évi levéltári tűz jelentette: az Esterházy-uradalmak
közül a pápai és cseszneki uradalmak anyagai nagyrészt elhamvadtak. A megmaradt részeket
143