Tanulmányok Pápa város történetéből

Thurzó Eleknek adja át a várost, egyaránt tanúsítja a reformáció kezdeteire vonatkozó időpont
(1520) tárgyilagos meghatározását.
A városnak plébániai iskolája is volt, „amelynek 1508-ból ismert első oskolamesterét Kajári
Istvánnak hívták.” 7 Szapolyai 1510-ben a pápai katolikus egyháznak „a parochiális ház
mögött, a halastó partján egy jobbágy telket adományoz.” 8 Itt épül meg majd az az iskola,
amely 1531-től a református kollégium első épülete lesz. A korai reformáltatás fontos
bizonysága az a rejtélyes „Bálint pap”, akit Pápa, majd 1536-tól Debrecen reformátoraként
ismerünk, s akinek kilétére vonatkozóan Tóth Endre egyháztörténész felfogásával lehet leginkább
azonosulni. Ezek szerint Török Bálint nevezett udvari papja „Illési Bálint franciskánus
szerzetessel azonos, aki már Thurzó idején is Pápán működött” 9 . A másik ugyancsak fontos
tényező, hogy Török Bálint hitvese a protestáns Pemfflinger Márk, a szász gróf, bátyjának,
Jánosnak, aki tudai bíró volt, Katalin nevű leánya. Török Bálint pedig nemcsak az 1521. évi
házasságától számítottan protestáns, hanem korábbról is, hisz Grinaeus Simon budai iskolájában
tanulta az új eszmét. 10 Látszólag ennek ellene mondana az a tény, hogy Török Bálint
csak 1535-től ura a városnak, mellette szól viszont, hogy akkor már a fél Dunántúl (Somogy,
Veszprém, Zala, Tolna, Győr megyék jó része) birtokos ura, 11 és az akkor protestáns Batthyányakkal
s Nádasdyakkal a törökök elleni harcokban katona-barátságot tart, s így a protestáns
Thurzó gondviselte Pápán is érvényesülhetett politikai és eszmei hatása. Ezek a tényezők
természetessé teszik az új vallás térhódítását nemcsak a földesúri hatás alapján, hanem főképp
annak - a franciskánusok által megteremtett - szellemi, erkölcsi légkörére gondolva.
Ebben a folyamatban egy - hatásaiban csak később felmérhető - fontos elem a plébániai iskola
reformálódása. Bizonyított tény, hogy már 1534-ben (valószínű, hogy már korábban is) egy
magát nem katolikusnak valló tanító működött Pápán Gizdavics Péter személyében, 12 aki
Turkovics Miklós budai városbírónak mostohatestvéreként melegen ajánlja Nádasdy Tamás
sárvári földesúr támogatásába a későbbi bibliafordító, nyelvtaníró Sylvester Jánost. 13
Így ezek a tények is alátámasztják az ismert 1531. évi pápai református kollégium alapítási
évet, amelynek közvetlen bizonyítéka az az 1585. évi - a pápai református könyvtárban őrzött
- iskolai törvénykönyv 1724. évi másolati példányának bevezető szövegében olvasható
mondat, miszerint eleink „54 éven keresztül minden írott törvény nélkül voltak.” 14 Ezt az 54
évet visszaszámolva jutunk el 1531-hez. Ez az évszám az egyházművészeti múzeumban
őrzött egykori két harangon is olvasható: „Scholae Reformatae Papensis 1531.”
Pápa reformáltatásának földesúri, humanista tényezőiről már szóltunk. Említettük a jeles
Bálint pap nevét is. A szellemi közeg érettségére utal az a tény is, hogy a korai magyarországi
reformáció négy legjelesebb képviselője, Szegedi Kis István, Sztárai Mihály, Dévai Bíró
Mátyás és Huszár Gál közül hárman - Szegedit kivéve - jelentős szerepet vállaltak Pápa
reformáltatásában s szellemi gyarapításában. Bálint pap 1531-1536 között, Dévai Bíró Mátyás
feltehetően az 1535., 1536., 1538. években, Sztárai Mihály 1567-1575 között, a nyomdászlelkész
Huszár Gál pedig az 1574. és 1575. években szolgálták a pápai reformáció ügyét.
A legtöbb vita Dévai pápai lehetséges tartózkodása és szolgálata körül alakult ki. Tény, hogy
az 1535., 1536. s 1538. évek alatt mintegy két és fél éven át a Pápához közeli Sárváron
tartózkodott Nádasdy Tamás vendégeként. Hihetetlennek látszik - ismerve Nádasdy és Török
Bálint, illetve Gizdavics Péter és Sylvester János barátságát -, hogy a jeles reformátor, a
Wittenbergben Luthertől és Melanchtontól tanult, hitéért börtönt is szenvedett prédikátor ne
szolgált volna Pápán. Tudott az is, hogy Dévai és Sztárai is franciskánus szerzetesek voltak, s
ez sem mellőzendő közvetett bizonyíték a pápai ferences-protestáns jóviszonyra gondolva.
394