Tanulmányok Pápa város történetéből

Pápán már korábban, január 13-án s az azt követő napokban bevezette a katonai közigazgatást
gr. Althan alezredes. 56
Első lépése a statárium kihirdetése volt. Megkezdődött és 24 óra alatt befejeződött a lakosság
lefegyverzése, az összegyűjtött fegyverek Sopronba szállítása. Az egykori fegyveres polgárok,
valamint a nemzetőrök szomorúan váltak meg fegyvereiktől. Puskáikat - a földesúr kezessége
mellett - csak az uradalom erdészei tarthatták meg. (Később, külön utasításra, a fegyveres
polgárok visszakapták díszkardjaikat.) 57 A térparancsnok - karhatalom bevetésével fenyegetőzve
- január 13-án írásbeli hűségnyilatkozatot követelt a városi elöljáróságtól az 1848.
december 2-án trónra lépett ifjú Ferenc József császár számára. 58 A katonai parancsnokság
ellenőrzése alá vonta a városi polgárok, kereskedők mozgását is. Erre a legjobb módszernek
az útlevelek katonai láttamozása bizonyult. A kötelezettségükről megfeledkezőket 10-100
pengőforint büntetéssel sújtották. 59
Közvetlen a megszállást követően betiltották a nemzeti szimbólumok használatát. A templomtornyokra
- a behódolás külsődleges kifejezésére - fölkerültek a fekete-sárga zászlók. 60
Január folyamán a társadalmi nyilvánosság korlátozására is sor került. A társadalmi
érintkezésben korábban meghatározó szerepet játszó kaszinót ugyan nem záratták be - mint
Veszprémben-, de a különféle rendbontásért az egyesület elnökét tették felelőssé. 61
A lakosság nemcsak a katonai terhek és a megalázó bánásmód miatt szenvedett, hanem a
pénzforgalom és a hitelélet összeomlása miatt is. Az 1 és 2 forintos magyar bankjegyeket
hivatalosan is be lehetett váltani, de az 5 forintos és annál nagyobb címletű Kossuth-bankókat
csak a zsidó kereskedők váltották be nagy veszteséggel, hogy azután az Alföldön árura
cseréljék. Március elején a helybeli kereskedők már szükségpénzt vezettek be: az osztrák
egyforintost több darabra vágták, vagy 2 és 5 garasos papírpénzt (papírjegyet) adtak ki, melyet
később készpénz gyanánt vettek vissza a vásárlóktól. 62
A pénzügyi nehézségek a város hiteléletét és gazdasági életét is megbénították. A városi
tanács a takarékpénztár működését már január 29-én felfüggesztette. 63 A lakosság szabotálta
az adófizetést, melyet 1848. november 1-től a „közös teherviselés” elve szerint követeltek
meg. Az ingatlanok adásvételét nem vallották be, s ezzel a tűzi és más pénztárak és
közintézmények bevételei csökkentek. 64 Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a
helyhatóság márciusban elhatározta a házak házszámmal való ellátását. 65
Bizonyosra vehető, hogy a városi tanács a katonai parancsnokság rendeletére - a közbiztonság
fenntartása érdekében - „fejlesztette” a közvilágítást: 30 állólámpát állíttatott fel a város
különböző pontjain. 66
A városvezetés a katonaság ellátására újabb és újabb kölcsönöket vett fel a kereskedőktől és a
még működő városi pénztáraktól. A katonák beszállásolásáról és élelmezéséről két
szállásmester: Schablauer Ferenc és Laky István gondoskodott. 67
A katonai megszállás négy hónapja alatt a közbiztonságot elsősorban a megszállók
veszélyeztették. Visszaélésekre már a fegyverek beszedésénél volt példa. Márciusban a tanács
fokozta a város őrzését, mert a horvát nemzetőrök éjszakánként tízesével kezdtek megszökni.
68 Ugyanakkor a városnak az alattomban beszálló vagy hazatérő katonákra is ügyelni
kellett. Március 17-én tették közzé a császári biztos rendeletét, amely a beszállásolt személyek
napi bejelentésére kötelezte a házbirtokosokat. 69 A város lakói a különféle proklamációkról,
rendeletekről a város kapujára kiszegezett példányokról és „dobszó útján” szereztek tudomást.
A császári hirdetmények felolvasására kötelezték a lelkészeket is.
208