Tanulmányok Pápa város történetéből

annyira, hogy Christopf Ungnad generális („királyképe”) vezetésével már 1543-ban is
állomásoztak benne királyi csapatok is. (Igaz, hasznukat nem lehetett venni, hiszen a török
közeledtének hírére kivonultak az erődből.) 69 Azzal, hogy helyőrségét a kamara fizette, s
magát a várat betagolták a mindenkori győri főkapitány által irányított dunántúli végvárszervezetbe,
70 Pápa tulajdonképpen királyi várrá vált. 71 Mindez azonban anélkül történt, hogy
a kincstár - mint például Török Bálint másik vára, Sziget esetében 72 - a tulajdonjogot is
megszerezte volna. Az ilyesfajta „kombináció” rendszerint oda vezetett, hogy a végvári
katonaság rátenyerelt a földesúri haszonvételek kisebb-nagyobb részére, s ezerféleképpen
csorbította a földesúr és - nem kisebb mértékben - a helyi polgári lakosság jogait. 73 A földesúr
és a kormányszervek közti együttműködés Pápán sem lehetett súrlódásmentes, ha a
főkapitányi tisztet nem maga a földesúr töltötte be, márpedig ez nemcsak Török István
kiskorúsága, 74 hanem - mint láthattuk - a Nyáryak és az Esterházyak földesurasága idején is
megesett. Bár ez a kérdés további kutatásokat igényel, úgy tűnik, Pápa mindenkori földesurai
végül is jobban meg tudták védelmezni saját jogaikat, mint az a hasonló jelentőségű, nagy
létszámú királyi katonasággal rendelkező végvárakban másutt tapasztalható. Ebben nyilván
döntő szerepe volt annak, hogy a török kor nagyobbik részében mégiscsak a földesúri család
valamely tagja parancsnokolt itt - aki gyakorta itt is lakott 75 -, s amikor nem, akkor a környékbeli
katonai méltóságokat betöltő rokonok - mint Török Ferenc halála után, özvegyének új
férje, Eck Salm dunántúli főkapitány, a pápai főkapitány felettese - őrködtek a család itteni
érdekein. 76
Milyen következményekkel járt ez a város polgárainak mindennapi életére? A török kori
Pápáról eddig egyetlen urbárium sem került elő, s így arra a legegyszerűbb, másutt általában
könnyűszerrel megválaszolható kérdésre sem tudunk megfelelni, hogy mikor, mekkora és
milyen jellegű terhek nehezedtek egy-egy jobbágyháztartásra, illetve hogy a földesúri
fennhatóság kiterjedt-e a jobbágytelken élő, illetve a paraszti termelést (is) folytató katonákra
vagy sem. Elsődleges forrásunkból, a ránk maradt 17. századi úriszéki jegyzőkönyvekből úgy
tűnik, hogy a mezővárosi lakosság nem előre kialkudott évi összeggel (summával), hanem
telkenként meghatározott cenzussal (contributióval) rótta le pénzadóját, 77 s hogy meglehetősen
súlyos robotkötelezettség nehezedett rá, 78 amelyet a jobbágytelken lakó nemes is teljesíteni
tartozott, 79 s amelynek sorrendjét a helyi magisztrátus határozta meg. 80 Más „egyenes”
adófajtát (ajándékot, kilencedet vagy más terményadót) az úriszéki iratok nem említenek.
Kivétel a nevezetes alkalmakra kivetett egyszeri ajándék, amelyről egy 1623. évi úriszéki
ítélet így nyilatkozik: „minden uraknál és fő-fő rendeknél nyilván vagyon és szokás az, hogy
az subditusokra, mikor octava [pozsonyi ítélkezési időszak], tor és nőszése leszen az úrnak,
élést és adót vetnek”. Az ez évi oktáva alkalmával kivetett éléspénz 50 forintra rúgott, amihez
még 10 akó bor járult. 81
Rendkívül sok szó esik viszont az ún. kisebb királyi haszonvételekből (regálékból) várható és
befolyt jövedelmekről. A földesúr mészárszéket, 82 sörfőzdét 83 és kocsmát üzemeltetett Pápán;
az utóbbiban a helybéliektől az elővásárlási jog alapján, „nyomott áron” összevásárolt, esetleg
adóban beszedett bort mértek. 84 A földesúr még azt is előírta, hogy jobbágyai mikor melyik
kocsmát látogathatják; 1657-ben azért kezdeményezett eljárást borsosgyőri jobbágyai ellen,
mert azok Pápán kocsmáztak, ami miatt az úr Borsosgyőrbe kiszállított 27 akó bora
rásavanyodott az alkalmi kocsmárosra. 85 Vásár idején csupán a földesúr mérethetett bort, 86 a
mészárosok pedig olcsóbban tartoztak szállítani neki bizonyos húsfajtákat. 87 A földesúré volt
a vár előtti térségen, a Tapolca folyócskán kelepelő, hatalmas - tíz kerékre járó (innen
elnevezése: „Tizes”) - malom, amelyet természetesen más helységekből is sokan felkerestek. 88
84