Tanulmányok Pápa város történetéből

Somfai Balázs
Pápa mezőváros igazgatása 1848/49 után
Vázlat a város múlt századbeli ötvenes éveiről
A szabadságharc leverésével, amint az egész országra, Pápa városára is az elnyomás nehéz
kora következett. A fegyverek erejével győztes császári hatalom Bécs-központú szemlélettel
akarta kormányozni egész birodalmát, azon belül Magyarországot össze nem tartozó
kerületekre széttagolva és eltörölve minden, addig működő területi vagy helyi önkormányzatát.
Az abszolutizmus nem viselte el a fejlett mezővárosoknak azt az állhatatos törekvését,
hogy gazdasági fejlődésük, igazgatási és bíráskodási önállósodásuk révén felemelkedhessenek,
s akár a szabad királyi városi rangot megközelíthessék, hanem - mintegy „helyreállítva”
ebben az eredeti feudális rendet - voltaképpen a jobbágyfalvak szintjére vetette vissza őket.
Több száz éves címét, mindig öntudattal említett kiváltságos városi rangját elveszítve - ha
nevében meg is maradt városnak, pontosabban: mezővárosnak -, Pápa is a különféle járási
szintű hivatalok alá rendelt községgé süllyedt le tizenegy esztendőre.
Az önkényuralom megszüntette a népképviseletet a város igazgatási szervezetében, amely
pedig a külső tanács létével - természetesen a kor társadalmi viszonyainak megfelelő fokon -
már a polgári forradalom előtt is fennállt. A felsőbb hatalom az általa kinevezett tisztikarra,
azaz tanácsnokoknak mondott, valamint feladatukat is megjelölő címmel illetett hivatalnokokra
bízta a város vezetését. 1
Pápa város történetének feltárásához rendkívül rosszak a forrásadottságok, mivel a város
levéltára csak töredékesen maradt fenn. 2 A történeti folyamatokról ezért legfeljebb vázlatos
kép alkotható. Azonban így is kirajzolódik tán a fejlődés menete, melynek főbb igazgatástörténeti
vonásai a következőkben összegezhetők. Tartós tendencia mutatkozik a döntéshozó
testület kiszélesítésére, bizonyos személyek meghívása, illetve a képviselőbizottmány
megújítása útján. A népképviseleti elem visszahozatalára irányuló szándék a tanács részéről
egyértelműen megnyilvánul. Másrészt pedig a hatalom oldaláról reformkísérletek
tapasztalhatók a közigazgatásnak létszámban és szakértelemben hatékonyabbá tételére, egy
fokozatosan gyengülő diktatúra talaján. 3 A hazafiság, a társadalmi haladás, de sokszor pusztán
a túlélés egymással is vitatkozó kérdései és a dönteni kényszerülők válaszai tehetik érdekessé
e méltatlanul elfeledett korszak históriáját városunk történetében.
1849. november 11-én Pápay Miklós, a megyehatóság pápai járási császári-királyi főbírája a
behívott személyek csoportja előtt felolvasta Pap Jánosnak, Veszprém vármegye császárikirályi
főnökének reájuk vonatkozó kinevezési rendeletét, majd az új tisztviselőket
feleskettetve, hivatalukba beiktatta őket. A kinevező okirat a változások indokaként a város
pénzügyi helyzetére utal, a politikai eseményekről nem ejt szót. 4
Pápa mezőváros új tisztikara 8 rendes és 4 tiszteletbeli tanácsnokból, valamint 7, további
szakfeladatra megbízott tisztségviselőből alakult meg. A tanács, egyben az egész tisztikar feje
a városbíró, Villax Antal, 5 helyettese Mikovinyi Ignác lett. A többi tanácsbeli: Árky József,
Bischitzky Miksa, 6 Fóris Mihály, 7 Kiss István, Pakrócz Ferenc és Polgár János (ő tókerti
felügyelő is). A tiszteletbeli tanácsnokok: Keresztes Antal, Mayer György, Röszler József és
Velsz Károly. További tisztviselők: Könnye Ferenc főjegyző, Gyalókay Ferenc aljegyző,
Könczöl János városi kapitány, Proszt János pénztáros, Czéhmászter Ferenc és Woita József 8
árvagyámatyák, valamint Szedlmayer Mihály adószedő (egyben vásárbíró és kvártélymester).
218