Tanulmányok Pápa város történetéből

„italozás, társadalmi tulajdon megsértése” miatt. 325 E kifele sem igen vonzó problémákkal
együttélve, 1960 őszéig néhány százzal gyarapodtak. Az 50 alapszervezetben (csak a Pápai
Textilgyárban 6 - mintegy 380 taggal és tagjelölttel) is alig valamivel több mint 1.300 lett a
létszámuk. Ez a szám az elkövetkező évtizedben is, évi átlagban mintegy 60-70 taggal
gyarapodott, s így 1970-re sem érte el a korábbit, mert még akkor is csak mintegy 2.000
párttagot tartottak nyilván. 326 1959 őszén még a KISZ is csupán 1.000 tagnál tartott, s ezt a
számot csak a hatvanas évek közepére sikerült több mint kétszeresére, 1970-re pedig
háromszorosára emelni. 327 Leginkább még a szakszervezetek tagságának aránya állt helyre,
mivel munkahellyel rendelkezőknek mintegy 96-98 %-a továbbra is tag maradt. 328 Más
szervezetek közül még a Népfront és a Nőszövetség mutatta magát Pápán.
A Városi Tanácsnak, mivel több tagja is elhagyta az országot, esetleg lemondott tisztségéről,
vagy éppen (28 esetben) 1956-os magatartása miatt hívták vissza, az újabb választásokig csak
67 tagja volt, s annak fele sem lépett be az MSZMP-be. 329 E szám ugyan az 1958. évi
választásokon 98-ra gyarapodott, és elnökváltásra is sor került, ám új tagként csupán 23-at
delegáltak. 330 Ugyanakkor a tanácsülések (általában 76 %-os megjelenéssel) és a tanácstagi
beszámolók 1958 után is meglehetősen passzív mérleggel zárultak, sőt, bár az utóbbiakból 15-
öt terveztek, mégis „mindössze egy sikerül, amelyen 16 fő választó jelent meg”. 331 Nemcsak
passzív, de szinte még éveken át az érdemi munkára is alkalmatlan volt a Városi Tanács
apparátusa. A tanácselnök 1960. januári jelentése szerint az abban dolgozó 52 fő közül több
mint fele csupán általános iskolai végzettséggel, további 4 pedig még azzal sem rendelkezett.
332 A munkafegyelmet pedig így jellemezte az elnök: „A tanácsnál általában 8 órát
kevés ember dolgozik becsületesen”. Ezek után mégis a „nem elegendő, hanem rossz” (1.200-
1.450,-Ft) bérezést hozták szóba s azt, hogy - mint az MSZMP városi titkára feladatként
megjelölte - „arra vegye az irányt a tanács, hogy a kommunisták számát növeljék” olyképpen,
hogy „munkásokat kell kiemelni az üzemekből.” 333
Mind e problémákkal együtt, a továbbiakban is elsősorban valójában a párt és a tanács képezték
azokat az intézményes formákat, amelyeken keresztül a központi hatalom érvényesíthette,
végrehajthatta elképzeléseit és célkitűzéseit. Míg azonban az előbbi az üzemekben, addig az
utóbbi inkább a városrendezés és -fejlesztés területén jutott nagyobb szerephez. Politikai és
ideológiai irányultságukra azonban egyként az ún. revizionizmus és dogmatizmus elleni
„kétfrontúság” hangoztatása volt a jellemző. Ezt látszott indokolni, hogy olyan feladatok
végrehajtása került sorra, amelyek közül az első: a szövetkezeti átszervezés a begyűjtés
eltörlését; a szövetkezés a tagosítás kényszerjellegének felszámolását; a parcellás gazdálkodást
és védelmét, a Nagy Imre nevéhez, az ún. revizionizmushoz kapcsolódó paraszti
érdekeket érintette. Ezt aztán néhány év után a gazdaságirányítás és általában a gazdaság
megreformálásának kísérlete követte, amelyhez viszont az ún. dogmatikus túlzók háttérbe
szorítására volt szükség.
Az előbbi a „még több engedményt” és „liberalizálást” követelő (és ennek érdekében
„röpcédulázó”) azon értelmiségiek megrendszabályozására is irányult, akik szélesebb skálán
gondolkoztak, és másképpen ítélték meg 1956-ot, valamint a megtorlásokkal megteremtett
konszolidációt és egyáltalán az őket körülvevő világ jelenségeit, netán önnön morális és
anyagi helyzetüket. „Találkoztunk revizionista nézetekkel is, különösen az értelmiség körében”
- olvasható a város politikai életéről szóló egyik jelentésben, amely még tovább is bővítette
a vétségek körét olyanokkal, mint a „magyarkodás”, az „irredentizmus” és a hazalátogatók
hatására tapasztalható „dicsőítése” a „nyugati életformának”. 334 Ismét másutt viszont
úgy tartották, hogy a volt kisiparosokkal, lumpenekkel együtt főleg a falusiak azok, akik
„nézeteikben bevitték a munkásosztályba a kispolgáriságot.” 335 „Nagy gondokat okoz a
faluról bejárók átnevelése” - állt az ezek mintegy két és félezres száma miatt szinte folyvást
311