Tanulmányok Pápa város történetéből

szerző halála előtti évben, 1924-ben. Pápai adatot is tartalmaz. A vidéki táncokról írt
fejezetben Réthei megemlékezett egy olyan pápai táncról, amelynek csak a neve maradt fenn.
A „pápai szütyőke” valamilyen ugrós tánc lehetett. Erre utal a neve, a szütyőke szó ugyanis a
dunántúli tájnyelvben szöcskét, kabócát jelentett. 7 A dunaszerdahelyi születésű író, piarista
tanár, Csaplár Benedek jegyezte fel a régi dunántúli szólást: „Dejszen ollyan bor ez, hogy
eggy iccéjétől eljárhatja az ember a pápai szűtyőkét.” 8 Rétheit a magyar tudományos
tánckutatás és a népi táncmozgalom egyik megalapozójaként tiszteli a néprajztörténet. 9 A
tanár, a nyelvész szól hozzánk főműve előszavából: „Tudományos munkát akartam írni, de
olyan stílusban, hogy ne csak szaktudósok értsék, hanem minden műveltebb magyar okulhasson
belőle. Evégett külön gondot fordítottam a nyelvbeli kifejezés világosságára.” 10
Ha a tudós bencés tanár hosszabb ideig élt volna Pápán, bizonyára felfigyelt volna a helyi
népélet nyelvi, táncbeli és egyéb jellegzetességeire, és vélhetően azokról tudományosnépszerűsítő
cikkek sorában számolt volna be.
A pápai kollégiumban az 1910-es évek elején indult meg a falukutatás és a néphagyományinéprajzi
gyűjtés. A munka elindítói és irányítói Sándor Pál és Kapossy Lucián tanárok
lehettek. Az 1911-12-es tanévben a képzőtársulat pályadíjat tűzött ki népdallal foglalkozó
pályaműre. 12
A néphagyományok gyűjtésére buzdította a pápai tanuló ifjúság népes táborát a Magyar
Néprajzi Társaság és a Folklore Fellows magyar osztályának a városban tartott vándorgyűlése.
1913. június 1-jén a főiskola tornatermében számos budapesti társasági tagot és etnográfus
szakembert fogadtak. Az „igen látogatott ülést” megtisztelte jelenlétével a pápai gróf
Esterházy Pál ifjú, szép neje is. Délelőtt nyolc néprajzi témájú előadás hangzott el, köztük
több helyi vonatkozású. Sebestyén Gyula a Thaly-ügy kapcsán kuruc kori költészetünk
emlékeinek hitelességeiről és a megyénkben felfedezett Szencsey-kódexről értekezett. Thury
Etele református akadémiai tanár Bornemissza Péter ördögi kísértetekről szóló prédikációját,
mint a magyar néphit 16. századi leggazdagabb tárházát ismertette. A mű egyetlen példányát a
református főiskola könyvtára őrizte, ezért Thury javasolta újrakiadását. Pethes János, a pápai
állami tanítóképző intézet igazgatója gyermekkori élményeit idézve beszélt a falusi
népiskolákról és a népi gyermekjátékokról. Báró Nyári Albert „Veszprém vármegye keramikai
művészetéről” szólt. Külön foglalkozott a pápai, városlődi és herendi gyárak történetével,
kiemelte „művészetük népi vonatkozásait”. Flóri Oszkár bencés főgimnáziumi tanár Magyar
népszokások címmel a dunántúli népélet több folklóremlékét elemezte. Az előadások
szövegét nem jelentették meg, csupán Herrmann Antal Néprajz és pedagógia című dolgozatát
közölte teljes terjedelmében egy hét múlva a Pápa és vidéke című lap.
Június 1-jén délután kezdődött a Folklore Fellows magyar osztályának IV. ifjúsági gyűlése. A
Folklore Fellows, a néphagyományt kutató nemzetközi szövetség alig két éve alakult magyar
osztálya az 1912. évi sárospataki és egri vándorgyűlés után a pápai tanulóifjúságot kívánta
bevonni a magyar folklórhagyományok gyűjtésébe. A szervezet magyarországi elnöke,
Sebestyén Gyula tájékoztatta a résztvevőket az országos gyűjtőmozgalomról, annak minden
várakozást felülmúló eredményeiről. Ismertette a gyűjtőmunka célját és módszereit, kiosztotta
a segédeszközként szolgáló „Tájékoztató” füzeteket. Ígéretet tett a pápai ifjúság által gyűjtött
anyag könyvalakban való megjelentetésére. Majd a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára,
Solymossy Sándor és Erdélyi Lajos Folklore Fellows-tagok tartottak szakelőadásokat a
gyűjtési módokról illetve a Pápa vidéki népnyelv hangtani lejegyzéséről. Ezt követően
jelentette be dr. Horváth József akadémiai igazgató a pápai tanintézetek gyűjtőszövetségének
megalakulását. Az ifjúsági gyűjtőszövetség tagjai a Református Teológiai Akadémia hallgatói,
347