Tanulmányok Pápa város történetéből

Már ennyiből is kitűnik, hogy nemcsak a korábbi esetlegességeket és kisszerűségeket (pl. az
1920-at követő házhelyosztások nyomán történő átgondolatlan beépítéseket, utca- és kommunális
problémákat) kívánták felszámolni, hanem egy modern, ugyanakkor továbbfejleszthető,
középületekkel ellátott, tágas, kívülről is könnyen megközelíthető és átjárható várossá
tervezték tenni Pápát. Bár tény, hogy a tervezet nem tartalmazott elképzeléseket sem az ipar,
sem a kulturális intézmények fejlesztésére, illetve azokkal kapcsolatban pusztán a terület
biztosítására szorítkozott, továbbá nem számolt a hagyományok és a jelen vagy a várható
igények ellenére semmiféle (sem magyar, sem szovjet) katonai szempontokkal, az Esterházykastélyt
pedig ezúttal gyermekmenhelynek szánta, mégis az indoklásból több is kitűnt, mint
amit első benyomásként kelt. Amikor Sulyok a háború azon kártevéséről szólt, amely az
észak-dunántúli városok (Sopron, Szombathely, Győr, Székesfehérvár, Pápa) közti különbségeket
megszüntette, „sőt - tette hozzá - Pápa még bizonyos mértékben szerencsésebb
helyzetben volt társainál és kevesebbet szenvedett a bombázásoktól”, a fejlődés esélyein túl
azt is hangsúlyozta, hogy a kibontakozó versenyben az a város jut előbb célhoz, amelynek
„vezetősége a helyzet helyes felismerésében előbb lát hozzá az újjáépítés gyökeres
keresztülviteléhez.” Részben a folyamatban lévő ezres nagyságrendű házhelyosztást követő
beépítésekre utalva kimondja a végső szentenciát is, azt, hogy megvan a lehetőség arra, „hogy
a mostani kicsinyes és elmaradott vidéki város majd egyszer, ha a magyarság élete önmagára
talál és nagyobb vonalakban bontakozik ki minden eddiginél, egy új nagyvárosnak adjon
helyet.”
Ezek után aligha kell hangsúlyozni, hogy a mindvégig kisebb lakosságú megyeszékhely -
Veszprém - neve miért nem nyert említést nemcsak a versenytársként felsorolt városok között,
de egyáltalán az egész tervezetben. A tervezet sorsa mégsem Veszprémen múlt és nem is
elsősorban az említett hiányosságain vagy azon, hogy Sulyok Dezső október 1-jén Budapestre
távozott a pápai polgármesteri székből, hiszen, mint kiderült, voltak a tervezetnek, ha kevésbé
markáns arculattal is, más helyi támogatói és továbbvivői. A terv egyszerűen azért maradt
csupán terv, illetve később is azért csak töredékeiben valósult meg, mert illúzió volt azt a
város vagyonának mobilizálására vagy a lakosság áldozatvállalására, különösen pedig
kölcsönökre építeni, alapozni. Az sem tagadható persze, hogy Sulyok Dezső távozása, majd
még inkább az őszi választásokat követően újjáéleződő pártpolitikai ellentétek és harcok
éppen úgy nem kedveztek a város gyorsabb fejlesztésének, mint ahogyan akadályozta azt a
nagyszámú katonaság jelenléte is.
Ám mégsem csak a város anyagi helyzetének, politikai és lakossági viszonyainak közvetlen
függvényeként haladt előre, illetve lassult le Pápa újjáépítése és fejlesztése. 1946-ban is lehet
arról olvasni az egyes jelentésekben, hogy „a romok úgyszólván alig vannak eltakarítva..., a
sérült épületeket le kell bontani” stb. 47 „Mi legyen a Várkastélyból?” - tette fel a kérdést a
bizonytalan megoldási variánsokat soroló újságcikk címe, szintén 1946 elején. 48 Eszerint, míg
a polgármester gyermekmenhelynek szánta, felmerült az is, hogy jó lenne a különböző városi
intézményeket, köztük a több bérelt épületben elhelyezett városházát odatelepíteni. Ugyanakkor
a népjóléti miniszter „a kastélyt és a kastélyhoz tartozó parknak egy részét tüdőbeteggondozó
intézetnek jelölte ki”, amely ellen 1946 tavaszán azért is tiltakoznak a miniszternél a
különböző intézmények, mindenekelőtt a Szabad Szakszervezetek elhelyezése mellett voksoló
pápai Nemzeti Bizottság, mert „így a város lakosságának egészségét veszélyeztetné egy ilyen
fertőző betegeket ápoló intézet. A parkot pedig - folytatódott a tiltakozó levél - ami évtizedek
óta el volt zárva a város lakói elől, újra nem kereshetnék fel..., hogy ott üdülést találjanak...” 49
Az újjáépülés, a fejlesztés lelassulásának jelentősebb oka azonban a kiosztásra kijelölt
házhelyek és azok, valamint részben a károsult belvárosi házak, üres telkek be-, illetve újjáépítése
körüli huzavona volt. A városi Földigénylő Bizottság megbízására, éppen a
281