Tanulmányok Pápa város történetéből

A polgári kor sorrendben utolsó alakja, dr. Hamuth János polgármestersége már az 1930-as
40-es évekre esik. Tehát különös, emberpróbáló sorsot mért rá a történelem. Őrizte elődei
pártpolitikai függetlenségét, pedig a megváltozott viszonyok a polgármesteri tisztséget az
államalakzat eszközévé is tehették. Dr. Hamuth Jánost ez a kor így szinte belepréselte ebbe a
nehéz politikai szerepkörbe. Vagyis adottságai, alkata, politikai pártsemleges felfogása szerint
egy stabil, nyugodt, szenvedélyektől mentes történeti periódusban kiváló helyi politikussá,
vezetővé válhatott volna. Az 1930-as évek végén, a polgári jogegyenlőséget súlyosan sértő
jogszabályok közepette azonban a hivatalnoki képzettséggel és adottságokkal rendelkező
polgármester eleve képtelennek bizonyult a hatalmi szféra rendelkezéseinek meghiúsítására.
A rendőrkapitány jogkörét az 1886:XXII. tc. 69. paragrafusa határozta meg. Eszerint
életfogytiglanig a főispán nevezte ugyan ki, de a városi képviselőtestület és a polgármester
felügyelete alatt áll. Elsőfokú közigazgatási, illetve rendőri hatósági joggal bírt. Az 1894. évi
31. tc., a polgári házasság bevezetése után az anyakönyvvezetést a rendőrkapitányság végezte.
Pápán az első polgári házasság megkötésére 1894. október 22-én került sor Hamburger Miksa
és Kellner Julianna között. Mészáros Károly rendőrkapitány, miután a Városháza nagytermében
házasságukat bejegyezte az anyakönyvbe, figyelmeztette őket vallási kötelezettségükre
is: a frigyre lépők kérjék egyházuk áldását is. A tisztviselőkről szólva megemlítjük
még a tanácsnokokat, akik az árvaszéki, illetve a közigazgatási ügyeket irányították s a
polgármester helyetteseinek számítottak.
A szabályrendeletek a város életének minden területére kiterjedtek, így az utak használatára és
tisztítására, a rend fenntartására, a városi tisztviselők munkakörülményeire, a nyugdíjellátásra,
a biztosításra, a szegényügyre, a városi illetőség megszerzésének, illetve elvesztésének
feltételeire, a piaci, közlekedési szakágakra, a város vagyonának és üzemeinek mikéntjére, a
közegészségügyi viszonyokra stb.
A városi rendőrség, valamint a községek rendjének, közbiztonságának garantálására hivatott
csendőrség megszervezését az 1880/81-es törvények írták elő. (1867-ben ugyanis a megyében
a pandúrokat, a fővárosban a zsandárokat bízták meg a rend fenntartásával.) A rendőrséget
azonban 1919-ben államosították. Ezzel megváltozott a rendőrkapitány városi státusa is,
hiszen a belügyminiszter felügyelete alá került, így korábbi, a bizottságokban betöltött jelentős
szerepe is megszűnt. A város átnézeti térképe alapján a polgármester és a képviselőtestület
több alkalommal kérte a belügyminisztert a városi őrszemélyzet felemelésére, hivatkozva a
külterületi településeknek a várostól való nagy távolságára is.
Az alábbi kimutatás a Horthy-korszakból való. A Vittmann major ugyanis 1,4 km-re, a Téglaégető
2,5 km-re, Pálháza puszta 7 km-re, a szövőgyári munkásház 2 km-re, a Leipnik
szövőgyár 1,8, az Öreghegy 4,3 a Törzsökhegy 4,7 a Bocsor malom 3,2, Hódoska puszta 2,
Sávoly major 5,3, Grósz malom 3,2, a Hungária műtrágyagyár 2,2 km távolságra estek a város
központjától. A város 4 kerületre oszlott: Belsővárosra, Felsővárosra, Alsóvárosra és az
Erzsébet-városra. Később a külterületet is önálló kerületnek tekintették.
A rendőrség őrszemélyzetének létszáma változott. A legmagasabb - 96 - 1920. januárjában
volt. 1920. szeptemberében 84 és 1925. július 1-jén 35. 1927-ben a városi vezetőség ezt
kevésnek, igaz az 1920. januárit magasnak találva, a kettő közötti létszám megállapítását kérte
a szombathelyi területi főkapitányságtól. Ezt a lakosság létszámával, a külterület nagyságával,
a kereskedelmi forgalommal, a megnövekedett ipartelepek és a munkásság létszámának
növekedésével és a szélsőséges eszmék terjedésével indokolták.
A város területe 10.221 kat. hold volt, míg a belterülete 1.266 kat. holdat tett ki.
252