Tanulmányok Pápa város történetéből

házszámok szerint, a lakosok születési évét, családi állapotát, foglalkozását, illetőségét; fel
kellett tüntetni mindenkiről, hogy adózik-e, mióta tartózkodik lakóhelyén. Nyilvántartásba
kellett venni a külföldieket, akiknek három héten túlra nyúló városi tartózkodásukhoz már
engedélyt kellett kérniök.
Ez a heterogén jellegű törvény a „községek” működésének így csak kereteit s főként
közigazgatási feladatait tartalmazta. A rendezett tanácsú városok is követelték ezért
önkormányzatuk részletes szabályozását, sőt egyre gyakrabban felbukkant az önálló városi
törvény megalkotásának követelése is.
Az 1886. évi, a törvényhatóságokról szóló 21. és 22. tc. tette teljessé, mintegy kodifikálta a
dualizmuskori közigazgatást, és egyben meghatározta az önkormányzat különböző típusait és
formáit. A vármegyék létszámát, nevük felsorolásával 63-ban, a törvényhatósági joggal felruházott
városok számát 24-ben határozta meg. A kiváltságos kerületeket pedig beolvasztotta
a közigazgatás általános rendszerébe. Az 1886. évi 22. tc. érvényben tartotta ugyanakkor az
1871. évi községi törvény rendelkezéseit, a községek három típusát is. A törvény megfelelő
feltételek biztosítása esetén lehetővé tette a rendezett tanácsú városok számára a törvényhatósági
jog elnyerését: ha az adózó polgárok 2/3-a ezt kérte, s a város elegendő anyagi és
szellemi erővel rendelkezik. Számos város több ízben is folyamodott a magasabb városi rang
elnyeréséért a törvényhozáshoz. Kevés sikerrel. Csupán Miskolc ezirányú erőfeszítései
vezettek eredményre 1907-ben. A nagyközségeket pedig a belügyminiszter emelhette
rendezett tanácsú várossá. Erre is ritkán került sor. Külön határozták meg a Budapest főváros,
valamint Fiume város és kerülete ideiglenes státusáról szóló rendezési elveket. Ezek a
közigazgatás átalakítását lezáró törvények is - hasonlóan az előzőekhez - az önkormányzatot
és az állami közigazgatás közvetítését jelölik meg a törvényhatóság két központi feladatául.
Átfogóan szabályozta azonban az önkormányzatok tennivalóit, lehetőségeit, működésük
kereteit, testületeik, tisztviselőik és önkormányzati testületeik megválasztásához. A törvény
megerősítette a helyi választó kerületek beosztásának elveit. Amíg azonban a korábbi,
1870:42. tc. szerint a törvényhatósági bizottság tagjait 6 évre választották és 3 év után fele
részüket rotálták, addig e törvény alapján a bizottság tagjait 5 évente, de 10 évre választották,
tehát sorshúzás útján 5 év után kerülhetett sor a rotációra. Nyilvánvaló tehát itt is a
centralizációs szándék. A törvény részletezte a közgyűlés - a képviselőtestület - hatáskörébe
tartozó ügyeket, működésének szabályait, a tisztviselők szolgálati beosztását, felsorolta a
városok tisztikarát stb.
Az 1867. utáni törvényeket, rendeleteket kodifikáló 1886. évi 21. és 22. tc. főként a
különböző szintű közigazgatási egységek önkormányzati jogait, hatáskörét, működésük
tartalmát és irányait tartalmazta. Ebben rejlik újszerűségük még akkor is, ha ezen a téren
számos korlátozást fogalmaztak is meg. Témánk szerint ezúttal eltekintünk a törvényeknek a
megyékre, a nagy- és kisközségekre vonatkozó rendelkezéseitől, s vizsgálódásainkat a város
két típusára, a törvényhatósági és a rendezett tanácsú városra szűkítjük. Alkalmasint a két
várostípus szervezete, működése, önkormányzatának keretei és formái, a polgárosodásban
játszott szerepe, a lakosság foglalkozási megoszlása, kulturális élete, civil társadalma sok
hasonlóságot mutat. Hiszen a törvényhatósági jogú városok - bár jogviszonyaikat a megyékkel
azonos törvényben szabályozták - közelebb álltak a községi törvény kereteibe szorított
rendezett tanácsú városokhoz. (Nem soroljuk természetesen ide a kis lélekszámú, a gazdasági
és társadalmi fejlődésben megrekedt vagy éppen visszaeső „rendezett tanácsú városokat”.)
Ennek ellenére, egy ilyen vagy hasonló összevetésre sem a jogászok, sem a történészek
nemigen tettek idáig kísérletet. Ezúttal elsősorban az önkormányzatuk terén fellelhető közös
vonásaikat állítjuk középpontba. Ide sorolható többek között a bizottság, illetve a képviselőtestület
összehívása a virilizmus elve szerint, az ülések témái, vezetése, a szabályrendeletek
244