Tanulmányok Pápa város történetéből

félékből kerültek ki. Ezeknek magját kőlapok között már őrölte. Ilyen őrlőkövek a legtöbb
őskori telep feltárásakor előkerültek.
Erdők a vizsgált területünkön nem találhatók; hogy hajdan voltak, azt számos Pápa környéki
dűlő és községnév is bizonyítja (Nyíres, Tuskós, Sziles, Cseresdomb stb.). Mivel a Bakonyhegységben
még ma is létező erdők nagy részét a bükk (Fagus silvatica), a gyertyán (Carpinus
betulus) és a cser (Quercus cerris) alkotja, ebből arra lehet következtetni, hogy a hajdani Pápa
környéki erdők is ezekből a faféleségekből kerültek ki. Ezek mellett kisebb számban élhetett
itt a nyír, szil, kőris, juhar, a hárs, a vizenyős területeken az éger. Az erdőszéleken és pagonyokban
a som, kecskerágó, mogyoró, kökény, galagonya stb. A patakok partján a fűzfélék, a
fehérnyár, ezek helyenként még ma is megtalálhatók. Külön növényvilága volt a mocsaraknak,
árterületeknek. Itt elsősorban a higrofilis növények élhettek, mint a nád, gyékény és
káka. Következtetni lehet arra, hogy a vízinövények igazi hazája az a mocsaras tó volt,
amelyet a Tapolca és Bakonyér táplált a mai Tókertváros és a Várkert déli részének területén.
A tóban igazi tavi, hidatofita növényzet fejlődhetett. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy
Pápa környékén hajdan a bakonyi flóravidék uralkodott a maga fás növényzetével.
A Marcal-völgy zsombékos, nádas mocsarainak a lecsapolásával az ember végleg eltüntette a
Pápa környéki tavakat, mocsarakat. A bakonyi karsztvizek megcsapolásával pedig legalábbis
egyelőre eltüntette az élő vízfolyásokat is.
Ma itt, ahol hajdan az ősi flóra uralta a tájat, kultúrnövények díszlenek. A talajviszonyoknak
megfelelően a legfontosabb kultúrnövények a gabonafélék. Mellettük a gumósnövények közül
burgonyát és takarmánynövényeket is termelnek.
Hasznosítható nyersanyagként elsősorban az építőipari nyersanyagok jöhetnek számításba. A
sok helyen felszínközelben vagy a felszínen levő pannóniai agyagok mind nélkülözhetetlen
nyersanyagai a tégla- és cserépiparnak. Ez az iparág Pápán és környékén igen fejlett. Az
ugyancsak az építőipar számára nélkülözhetetlen kavics és homok is nagy mennyiségben
megtalálható. A területtel érintkező délkeleti részen levő Bakony-hegység peremén a mészkő
és a dolomitféleségek érdemelnek figyelmet.
Mivel a tanulmányban leírtak a földtudományok területén evidenciaszámba mennek, nem
tartottam szükségesnek lábjegyzet készítését. Helyettük álljon itt egy rövid válogatás a
fontosabb irodalomból:
BÁLDI TAMÁS: A történeti földtan alapjai (Bp. 1979.)
BOGNÁR IMRE EDE: Pápa településföldrajza (Pápa, 1943.)
CHOLNOKY JENŐ: Magyarország földrajza 1929.
FERENCZ KÁROLY: Magyarország Vízföldtani Atlasz Kisalföldi rész.
FERENCZI ISTVÁN: Geomorfológiai tanulmányok a Kismagyaralföld D-i öblében. Földtani Közlöny,
LIV. 1924. 17-38.
FRANYÓ FRIGYES: A negyedkori rétegek vastagsága a Kisalföldön A MÁFI Évi Jelentése, 1963.
FRANYÓ FRIGYES etal.: Magyarázó 200.000-es földtani térképsorozatához. L-33-VI. Győr. Kiadja a
MÁFI (Bp. 1971.)
JASKÓ SÁNDOR: A Pápai-Bakony földtani leírása (Bp. 1935.)
LÁNG SÁNDOR: Geomorfológiai tanulmányok a Rába völgyében Hidrológiai Közlöny, 30. 1950.
MÁFI Térképtár.: A Kisalföld 1:50.000-es térképe.
Meteorológiai Közlemények
17