Tanulmányok Pápa város történetéből

elfoglalásával (1561. április 16-ról 17-re virradó éjszaka) és megerősítésével. A pápaiak és a
tihanyiak már május végén Veszprém megrohanásával próbálták visszaadni a kölcsönt, de
észrevették őket, sőt Lovasnál a fehérvári bég rajtaütött a hazafelé vonuló tihanyiakon.
Hosszas előkészületek után, 1562. május 31-én devecseri, pápai, sümegi, szigligeti és tihanyi
végbeliek, vasi, veszprémi és zalai nemesi felkelők támadtak Hegyesdre, amelynek
parancsnoka, a kegyetlenkedéseiről is hírhedt Pajazit vajda azonban kemény ellenfélnek
bizonyult. A többek között Török Ferenc pápai főkapitány vezette magyar hadak, jóllehet
mindössze négy ágyújuk s ahhoz is kevés golyójuk volt, rendszeres ostromműveletekre
kényszerültek, amelyek csak április 9-re tudták megtörni a török ellenállást. 175
1587 februárjának végén a környékbeli végvárak egyesített hadai (mintegy 1700 fő) - többek
között a híres bajvívó, Huszár Péter pápai kapitány vezérletével - váratlanul Koppányra
ütöttek, kapuit betörve a benne találtakat kardélre hányták vagy fogságba hurcolták (a foglyok
között volt maga a bég is), s 26-án hatalmas zsákmánnyal vonultak be Pápára, ahová
csakhamar megérkezett Andreas Teuffel győri generális is, hogy e páratlan békeszegést
kivizsgálja. Huszárt nemigen rettentették meg a kilátásba helyezett szankciók: 1588. május
23-án hajnalban az endrédi, 1589. májusában pedig - Pisky István tihanyi kapitány
társaságában - Bolondvárat rohanta meg, fosztotta ki és borította hamuba. 176
Részt vettek a pápaiak a 17. század hasonló akcióiban - így például 1641 januárjában,
Batthyány Ádám dunántúli főkapitány vezérletével az igali palánk (Somogy m.) elpusztításában
- is. 177
Kezdetben úgy tűnt, hogy Pápa elkerülhetetlenül olyan településsé alakul át, amelyet a nyugati
várostörténeti irodalom „erődvárosnak” nevez. Ezt a várostípust az jellemezte, hogy egész
lakossága (katonák és polgárok) az erődítmények által körülhatárolt területen élt, belső rendjét
(közlekedési vonalak, házmagasság, házak anyaga) a védelmi érdekek határozták meg, a
polgári lakosság szabadságjogai erősen korlátozottak voltak stb. 178 Martonfalvai sokat idézett
feljegyzései jól mutatják, hogy Pápa az 1540-es években mily gyorsan sodródott a
garnizonvárossá válás, lakossága pedig afelé, hogy katonává vagy a helyőrség - erősen
alárendelt - kiszolgálójává váljék. 179 „Ez épületeket az fejedelem megértvén, úgy külde
lovagot és valami kevés gyalogot Pápa őrzésére és oltalmára az mi könyörgésönkre, mert az
váras népe teljességgel elunta vala az sok nappali építést az várason és az éjjel vigyázást
mindenkort az vártán (kiemelés tőlem - Sz. F.), ki miatt az község igen elfogyatkozott
vala”. 180 (Ez tükröződik abban, hogy a dikafizetők száma 1543-ról 1546-ra 40 %-kal, majd
1546 és 1555 között újabb 56 %-kal csökkent, vagyis: tizenkét esztendő leforgása alatt kétszer
csaknem megfeleződött.) 181
Ez a folyamat azonban csakhamar megtorpant. Méghozzá nemcsak Győr jelentőségének
megnövekedésével, Veszprém visszafoglalásával (1566) - amikor Pápa visszaminősítése
indokolt vagy legalábbis messze indokoltabb lett volna -, hanem meglepő módon akkor (1552
novemberében), amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Veszprém hosszabb időre török erősség
marad. Ezt onnan tudjuk, hogy a Sforza Pallavicini főmarsallnak adott instrukció
fogalmazványa még a Pápa, Győr, Komárom sorrendben rendeli megerősíteni az északnyugatdunántúli
fő várakat. Mire azonban az irat kibocsátásra került, változott a stratégiai elképzelés,
mert a véglegesített szövegben már Komárom, Győr, Pápa a sorrend. 182 Így a várrá alakult
város nagyjában-egészében megőrizhette a középkorban kialakult képét, és megmaradhatott
vegyesen földesúri, katonai és polgárvárosnak. 183 A várat, a templomot (templomokat?)
leszámítva a középkori Pápán aligha akadt olyan magas épület, amelyet a palánk felállítása
után vissza kellett volna bontani, nehogy oromzata az erődítés szintje fölé emelkedjék. 184 Nem
került sor az utcahálózat átalakítására - modernizálására sem. Abból következőleg, hogy a
91