Tanulmányok Pápa város történetéből

Az asztalosok: 1607-ben a győri testvércéhtől (Esterházy Ferenc 1678). 244
A bognárok és ácsok: 1660-ban a kismartoni testvércéhtől (Esterházy Pál, 1660; Esterházy
Ferenc, 1661). 245
A borbélyok: előbbi (elveszett) céhlevelük helyébe 1609-ben Török Istvántól. 246
A csapók: mivel céhlevelük úgymond a „háborúság idején, a sok zűrzavar időben elveszett
volt”, 1608-ban Török Istvántól kértek új szabályzatot, majd azt saját rendtartásukkal kiegészítve
a múlt és ez évi pápai főbíró előtt a városi nótáriussal leíratták és megpecsételtették.
(Ezt a céhlevelet vették át 1637-ben a győr-újszigeti csapók). 247
A csizmadiák: 1621-ben a győri céhtől. 248
A fazekasok: 1650-ben Esterházy Lászlótól. 249
A gombkötők: 1626-ban Esterházy Miklóstól. 250
Török Ferenc és János 1552-ben megerősítve kiadja azokat a „néminemű versezeteket és
rendelkezéseket”, amelyeket a helyi mészárosok elébük terjesztettek, s amelyekkel már a
korábbi földesurak alatt is éltek (Török István 1612). 251
Ugyancsak Török Ferenctől származott a vízimolnárok ismeretlen időben (1570 előtt) kelt,
eredeti privilégiuma, amelynek tartalmáról Török István 1608-ban kibocsátott terjedelmes
szabadalomleveléből tájékozódhatunk (Esterházy Pál, 1660). 252
Az ötvösök: 1614-ben a győri ötvös céhtől (Esterházy Miklós, 1628). 253
A pajzs- vagy kopjagyártók, nyereggyártók, csiszárok, szíjgyártók, kovácsok és lakatgyártók
egyesült céhe: (Török István (Esterházy Miklós, 1628; Esterházy Ferenc, 1675). 254
A szabók privilégiuma középkori eredetű, majd 1538-ban Török Bálint engedélyével a
székesfehérváriak levelét vették át. Ez utóbbit erősítette meg Török Ferenc és János 1552-ben
és Török István 1608-ban. Nem utal ezekre az előzményekre Esterházy Miklós nádor 1628.
évi és Esterházy Pál 1660. évi szabadalma. Ez utóbbi „vásári- és szűrszabók céhéről” beszél;
meglehet, hogy két céhről van szó. 255
Török Ferenctől ismeretlen időpontban kapott rendszabályaira hivatkozik a szűcsök Török
István által 1608-ban kibocsátott céhlevele is (Esterházy Miklós 1628; Esterházy Ferenc,
1662). 256
A takácsok: 1660-ban Esterházy Páltól; 1662-ben azt testvére, Ferenc is jóváhagyta. 257
A vargák: (Török István hozzájárulásával) 1609-ben a győriektől (Esterházy Miklós, 1628;
Esterházy Pál, 1660; Esterházy Ferenc, 1662, 1680). 258
Tizenöt (vagy tizenhat) céhet ekkortájt rendkívül kevés, Pápához hasonló státuszú mezővárosban
találunk, 259 a nála nagyobb, jelentősebb és sok tekintetben példaképnek számító
Győr céheinek száma is e körül mozgott. 260 Ráadásul a pápai céhek meglehetősen népesnek
tűnnek. Az illető testületek közül a molnárok céhlevele 1572-ben 17, a borbélyoké 1608-ban 8
mestert - ezek „öreg mesterek, akik próbájokat és mesterasztalikat megadták” -, a csapóké
ugyanez évben 10 mestert nevez meg, hangsúlyozva, hogy többen vannak. 1637-ből már 13
csapómester nevét ismerjük (ez sem a teljes szám). 261 1660-ban feltűnően sok olyan pápait
találunk a sokat emlegetett összeírásban, akik iparűzőre utaló hármas nevet - származási vagy
ragadványnév - foglalkozásnév - keresztnév (pl. Győri Szabó János, Német Szíjártó János,
Berhidai Csapó János, Vásárhelyi Molnár István stb.) - viseltek. Ennek alapján - a foglalkozás-
és keresztnévvel (Szabó János, Szücs Mihály stb.) szereplőket figyelmen kívül hagyva
is - legalább 28 szabóval és 23 szűccsel számolhatunk. 262 A céhekbe egyébként katonákat is
97