Tanulmányok Pápa város történetéből

földesúri idézőpecsétet, s kijelentette, hogy „az dominus magistratusnak, sem parancsolatjának,
sem pücsétinek” semmi helyt nem ad, „míg az úr őnagysága haza nem jő”. 112 Nem
lehet véletlen, hogy a ránk maradt úriszéki jegyzőkönyvek sorozata 1620-ban a pápai főbíró,
városhadnagy és -tizedes, valamint az esküdtek elleni eljárással kezdődik, akik a várat
megrohanták, a földesúri tiszteket szidalmazták, sőt magát az urat is megfenyegették, hogy
panaszaikkal az uralkodóhoz fordulnak ellene. 113 Fel kell persze figyelni arra, hogy mindezen
esetek az 1620-as évek - Bethlen magyarországi támadásai miatt - zavaros elejére estek, bár
kellett bátorság ahhoz is, hogy 1656-ban, az ellenreformáció előretörésének kellős közepén
egy asszony azt merje mondani egy katolizált másiknak: „hát ebbé lött”. 114
A közhiedelemmel ellentétben a földesúri tisztviselők csak ritkán bíráskodtak a pápai
úriszéken; az általuk irányított ítélőszéket ugyanis korlátozott hatáskörűnek tekintették.
Bűnügyekben csak olyan úriszék járhatott el, amelyen a területileg illetékes Veszprém vármegye
is képviseltette magát (alszolgabírával, szolgabírával, esetleg - nem ritkán - alispánnal).
115 Míg ennek ítéltei ellen általában nem volt appelláta, a „másik” - korlátozott hatáskörű
- elől a „sedes judiciaria” elé lehetett fellebbezni. (Mindkettő tagsága ugyanazon körből:
végvári tisztek és katonák, más vármegyebeli tisztségviselők, valamint pápai polgárok közül -
akik közt csaknem mindig ott találjuk a főbírót - verbuválódott.) 116
Bár az úriszék súlyos pénz-, gyakran főbenjáró büntetéseket szabott ki - úgyszintén a
közhiedelemmel ellentétben -, nem minősíthető egyszerűen eleve elfogult fórumnak, a
féktelen földesúri önkény eszközének. Gondosan ügyelt ugyan az alárendeltségi és függési
viszonyok fenntartására, de ezt megfelelő vizsgálódás után, jogvédelem mellett, a törvények
és szokásjog keretei között tette, s bűnügyekben hozott ítéletei benyomásunk szerint
összhangban állottak az alávetett társadalom normáival is. 117 Tudott és akart méltányos lenni,
s nem vádolhatjuk azzal sem, hogy automatikusan rábólintott a földesúri ügyész előterjesztésére.
1658-ban például az úr igényt jelentett be a végrendelkezés nélkül elhunyt Tóti Kata
pápai házára és majorjára. A megözvegyült férj - egy nemes - e kívánság jogosságát nem is
vitatta, csupán azt kérte, hogy az úr vállalja át felesége adósságait (messze legnagyobb
összeggel éppen a dominusnak tartozott). Noha az uradalmi ügyész szerint „maradván az
defuncta asszonnak feles ingó javai, kik mind az I [=in causam attractus, alperes] kezénél
vadnak, nem is ártván [közit] az dominus magistratus azon ingó javakhoz”, az úriszék az
alperes érveit tette magáévá. 118
Az úriszéknek egyébként is figyelemmel kellett lennie egy egész sor helyi jogszolgáltatási
fórumra is, amelyeknek jó részétől éppen hozzá fellebbezhettek az ítélettel elégedetlen felek.
Varga Endre megállapítása szerint a pápai városi tanács bírói hatásköre szélességében
közelített a szabadalmas városokéhoz; saját polgáraira akár halálos ítéletet is kimondhatott. 119
Bár az egyik ítéletindoklás szerint „földesúr pörit az jobbágy az ü füstire semmi úttal nem
viheti”, 120 1622-ben egy robotot megtagadó jobbágy ügyét - igaz, nem ítélkezés, hanem a
tényállás kivizsgálása céljából - saját kérésére áttették a városi bírósághoz, „mivelhogy constal
városi uraim relációjából, hogy ennek előtte mindenkor szokás volt: mikoron valaki
engedetlenséget mondott az bíró ellen, tehát az bíró ott kinn láttatott törvént az olyan ember
ellen, és búcsút sem mondott az tiszttartónak”. 121 Ha a jobbágynak nem is, a földesúrnak
jogában állt jobbágya ellen a városi bírósághoz fordulni, miként azt Nyáry Miklós tette 1622-
ben, amikor egy végrendelet nélkül elhalt jobbágyasszony hagyatékát követelte a
rokonokon. 122 Igen gyakran támadt vita afelől, hogy az illető ügy a városra vagy az úriszékre
tartozik-e. 1621-ben egy, a társait szidalmazó mészáros amiatt akarta áttétetni a pert a városi
magisztrátus elé, mert két jobbágy közti viszályban szerinte az az illetékes; kérését azért
utasították el, mert a sértett az úr mészárszékén dolgozik, s így annak szolgája. 123 Ugyanez
évben viszont a földesúr azt nehezményezte, hogy a csapó céh egy csapólegény megölésének,
86