Tanulmányok Pápa város történetéből

voltak alkalmatlanok az évtized fordulóján kimutatható 3.232 általános általános- és 1.865
középiskolás tanuló (összesen 5.087 - 614 óvodás) és több, mint feleannyi szakmunkástanuló,
valamint tanfolyamista számára, hanem azért is, mert előfordult, hogy „kétműszakos”
megoldás nélkül egyszerűen elhelyezni sem tudtak osztályokat. 454 Egyes intézmények, mint
pl. a Művelődési Ház (helyiségei részben az ÉDÁSZ pápai üzemvezetősége használatába
kerültek) vagy a város egyetlen mozija (3 hétig) átmenetileg nem is működtek. 455 Ennél is
nagyobb csorbát ejtett a város iskola- és kulturális központ jellegén az oktatás agrár- és
műszaki irányba való eltolódása. A mintegy 50 féle (1970-ben 55) szakirányú képzés nem
önmagában jelentett lefokozást a városnak, hiszen mindez a technikai modernizálás velejárójaként
is felfogható, hanem azért, mert közben nemhogy főiskolai rangra emelték volna,
de megszüntették Pápa egyetlen utolsó tanítóképző intézetét, és csökkent a gimnáziumi
osztályok száma is. 456
Nehéz persze közvetlen összefüggésbe hozni e jelenségeket a felnőttképzés és általában a
kulturálódás lehetőségeinek visszaesésével. Az azonban bizonyos, hogy mögöttük ugyanazon
vezetők meglehetősen egyszerűsítő elképzelései (koncepciói?) állottak. Így inkább csak az
ötvenes évek végére és a hatvanas esztendők elejére futotta még valami a részint a korábban
meggyökereztetett mozgalmi, részint az 1956 kisugárzását áttételekkel őrző kulturális
hagyományok nem ellentmondások nélküli ápolására. Kitűnt ez abból is, hogy a városban
egyként helyet kaptak az üzemi (színjátszó) kultúrcsoportok, az úttörő vagy a KISZmozgalomhoz
kapcsolódó, különböző ifjúsági klubok és az 1960-ban megalakult Városi
Zenekar, majd a Kékfestő Múzeum, a TIT világnézeti, valamint politikai előadásai (e területen
még a megyeszékhelyet is megelőzte Pápa). Nemkülönben ezt jelezték az 1962-ben rendezett
Zenei Napok vagy a Vajda Péter Szabadegyetem és nem utolsósorban a szinte évente
szervezett író-olvasó találkozón (könyvheteken) Várnai Zseni és Nagy László, Baktai Ervin és
Áprily Lajos, Darvas József és Veres Péter, Thurzó Gábor és Illyés Gyula, Fekete Gyula és
Németh László vagy az egykori pápai diákok: Csoóri Sándor költő, Tóth Sándor festő
megjelenése és művei. 457 Sokan sorolhatók lennének még az élvonalbeliekből. A krónikák
külön is számon tartják a hatvanas évek közepéről a „Hideg napok” írójával, Cseres Tiborral
tartott emlékezetes ankétot.
Nos, a hatvanas évek végére nemhogy a kulturális tevékenység és általában a szellemi (ezen
belül a politikai) élet javulásáról, de visszaeséséről lehet olvasni a különböző beszámolókban.
Nem állapítható meg pontosan, hogy ebben mekkora szerepe volt a város vezetőségének, mely
úgy tartotta - és nemcsak a műszaki értelmiség vitafórumaival kapcsolatban -, hogy „ügyelni
kellene arra, nehogy téves nézetek érvényesülhessenek”, a diákságból pedig, bár rendezett volt
a viszony az egyházakkal (több pap is vállalt társadalmi funkciót), nehogy sokan hitoktatásra
járjanak. 458 Bizonyos azonban, hogy az ebből és hasonlókból eredő tartózkodás, de még
inkább a tv rohamos terjedése (1970-ben 5.977 előfizető, amely majdnem elérte a 6.792
rádióelőfizetőét) miatti otthonülés sem hatott kedvezően a közösségi kulturális aktivitásra. 459
A mozilátogatás egyenetlenségét szinte kezdettől szóvá tették. 460 A sajtóról szintén azt
tartották: „tömegnevelő hatása nagyon kicsi” (32 %-os olvasottság), sőt éppenséggel a megyei
újság pápai mutációjának mondták ki - kereken -, „főleg a lapterjesztés szempontjából van
jelentősége”. 461 A város múzeumainak látogatottsága (mely egyébként a város idegenforgalmára
is utalt) utolsó (Tüskevár) előtti helyen állt a megyében, könyvtárát pedig (Veszprém,
Keszthely, Tihany mellett) a statisztikák meg sem említették a tudományos szakkönyvtárak
sorában. 462 A hatvanas évek közepétől felényire (79.563-ról 39.254-re) esett vissza a
különböző kulturális rendezvények látogatottsága, mivel - mint annak egyik okát megjelölte a
Jókai Mór Művelődési Házról írt jelentés - „színházi rendezvényeket tartani nem tudtunk.” 463
Ha a „munkásosztály helyzetéről” készített 1969. évi jelentés csak azt regisztrálta, hogy a
327