Tanulmányok Pápa város történetéből

irtokain megszűnt kolostorok vagyonát sorra az ő váraiban helyezték el. Pemfflinger Katának még
1542-ben is ferences gyóntatója volt. (KARÁCSONYI J. i.m. I. 397., II. 133. és 135.).
288. TÓTH E.: 1941. 6. és 19., BOTTA I. i.m. 317-318. l.; Értékeiket 1559-ben menekítették át,
valószínűleg a veszprémi káptalanhoz: KISS I.: 1908. 173-177. N o 16.
289. Pl. LISZKAY J. i.m. N o 15 (1657) és 30. (1656); A pápai egyház javainak jegyzéke (1663):
LISZKAY J. i.m. N o 52. és THURY E.: 1908. I. 349-350. l.
290. Így pl. Pathay István, valamint Kanizsai Pálfi János idejéből (pápai lelkész: 1612-1626);
hagyatékukról ld. STOLL BÉLA-VARGA IMRA-V. KOVÁCS SÁNDOR IVÁN: A magyar
irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. Budapest, 1972. (A magyar irodalomtörténet bibliográfiája
l.) 428 és 444-445. l. és A körmendi Batthyány levéltár reformációra vonatkozó oklevelei I. 1527-
1625. (Iványi Bála anyaggyűjtése). Az előszót írta Mályusz Elemér. Sajtó alá rendezte Szilasi
László. Szeged, 1990. (Adattár 16-17. századi szellemi mozgalmaink történetéhez passim
291. Értesülésünk szerint rengeteg pápai vonatkozás található az előző jegyzetben utóbb idézett
vállalkozás hamarosan megjelenő II. kötetében is.
292. Az egyszerűség kedvéért itt Zoványi Jenő lexikonának megfelelő címszavaira utalunk, amelyekben
megtalálható a szervezeti változások világos leírása és a püspökök (esperesek) névsora:
Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. javított és bővített kiadás. Szerk.: Ladányi
Sándor. Budapest, 1977. 161-162. és 457.., vö. TÓTH ENDRE: A pápai ref. egyházmegye
története I. Pápa, 1927.
293. Sztárai előtt ugyanis nem ismerjük a pápai lelkészek névsorát. TÓTH E.: 1941. 17-22. Nem tudjuk
pl., hogy ki volt és mivel vonta magára a haragot 1546-ban az a pápai plébános, akiről Nádasdy
Tamás egyik vezető familiárisa, Perneszith György így írt március 4-én Pápáról: „Intelleximaledictum
plebanum Papensem, cui merito bellum inductum est, authore domini Batthyány, sic
igitur convenit debellare superbos”. Egyháztörténeti emlékek i.m. IV. 465. l. N o 434.
294. E részben Botta István előadását követtük (i.m. 318-339.l.). Kathona Géza szerint Dávid is - igaz,
afféle korlátozott jogkörű - szuperintendens volt (Huszár Gál és Dávid pápai esperessége.
Református Egyház 1964. április 86-89.).
295. Régi magyar nyomtatványok. Szerkesztette Borsa Gedeon és Hervay Ferenc. I-II. Budapest, 1971-
1983. I. N o 393-395.
296. Sztárai már pályája hanyatló szakaszában működött itt, Huszár Gált viszont alkotó ereje teljében
kaszálta le a pestis, hiszen 1574-ben adta közre Komjátiban nagyhírű énekeskönyvét Régi magyar
nyomtatványok i.m. I. N o 353.)
297. Régi magyar nyomtatványok i.m. II. N o 1314-1317., 1343-1344., 1371-1372., 1398., 1419-1420.,
1446-1447., 1484. és 1552., vö. BORSA GEDEON: A dunántúli könyvnyomdászat 1700-ig.
Nemzetközi kultúrtörténeti szimpózion Mogersdorf (Celje 1986.) Maribor, 1986. 141.; A pápai
nyomdászat e korabeli történetéhez vö. még EÖTVÖS LAJOS: A pápai nyomda története (1577-
1867). Századok 2 (1868) 311-313. és TÓTH LAJOS: A pápai főiskolai nyomda története. Pápa,
1939. 1-4.
298. Hogy az egyik lelkész korszakunkban végig a seregé, a másik pedig a polgárságé volt-e - mint a
szakirodalomban gyakorta olvasható -, nem tudtuk eldönteni. Az 1650. évi presbitériumi
postulatumok 4. pontja erre utal: „Mivel a sereg fizetése őfelségétől igen bizonytalan, a
prédikátoroknak annuális fizetés rendeltessék és beszolgáltassék”. LISZKAY J. i.m. N o 29., vö.
még TÓTH E.: 1941. 53-55.
299. Az 1534 és 1711 között a rektoroknak kereken 55 %-a: A pápai kollégium története i.m. 28.
300. Állítjuk ezt annak ellenére, hogy Bethlen Gábor 1628-ban valóságos diplomáciai akció keretében
vitte át Pathai István lelkészt és püspököt Belényesre (Bihar m.) lelkésznek. THURY E. 1908. 201.
301. ZOVÁNYI J.: Lexikon i.m. 323-324.; Műveinek későbbi kiadása: Galeria omnium sanctorum - A
magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete. Szerk.: Fabinyi Tibor és Ladányi Sándor
közreműködésével Makkai László. Budapest 1976. (benne a „Kősziklán épült ház ostroma” /1676/
című műve); „Apologia ministrorum evangelicorum” c. munkája kiadva: Sárospataki Füzetek 5.
(1861) 739-750, vö. még A magyar irodalomtörténet bibliográfiája i.m. I. 430-431.
119