Tanulmányok Pápa város történetéből

Sztárai halála után Huszár Gál fia, Dávid lett a város második lelkipásztora. Talán még az apa
ordinálta itt az addig rektori tisztet betöltő fiát. Ám halála napját már régebben és többször
megjövendölte. Élete 63. évében, keresztelése emléknapján, vagyis 1575. október 23-án,
vasárnap hunyta le örökre szemét. 40 Az évek óta tartó pápai pestis őt is elragadta.
Hű patrónusa, gróf Forgách Imre főispán, akihez halálhíre eperjesi törvényszéki bíró korában
jutott el, latin nyelvű Naplójában ezekkel a szavakkal emlékezett meg atyai barátjáról:
„Huszár Gál, az én második atyám, s mindenkinél kedvesebb barátom, nagy képzettségű
teológus, Isten evangéliumának páratlan hűségű és fáradhatatlan hirdetője a jók nagy gyászára
és fájdalmára, Pápa városában, 1575. október 23-án pestisben elhunyt, azon a napon, melyet
ez a legjobb és szinte szent férfiú jóval előbb, ép és egészséges állapotában, utolsó napjaként
nem egyszer megjövendölt.” 41
Huszár Dávid lelkészsége idején a pápai gyülekezet a helvét hitvallás alapjára helyezkedett. A
két evangélikus reformátor halálával egy időre véget ért a lutheri tanítás mintegy fél évszázados
hirdetése Pápa városában.
A helvét szellemű „hercegszőllősi kánonok” (1576) Huszár Dávid szorgalmazására a pápai
nyomdában is megjelentek magyar és latin nyelven. Bár ezek jó részét Sopron és környéke
evangélikusai is több részben átvették, az egyházak igazgatása Pápán és környékén teljesen
református irányítás alá került. 42 Saját lelkésze ezentúl nem lévén, szórványsorsban tengődött
Pápa evangélikussága. Igaz, volt - többnyire távol élő - püspöke és esperese, de istentiszteleti
életét legfeljebb házaknál tarthatta.
A 17. század folyamán a dunántúli lutheránusoknak nyolc püspöke volt, ezek közül három
Sárváron, kettő Csepregen, kettő Kőszegen, egy-egy pedig Németújváton, ill. Nemeskéren
lakott. 43 Amikor az 1591-es „csepregi kollokvium” után végleg megszűnt a két protestáns
felekezet szervezeti közössége, az evangélikusok - patrónusaik révén - inkább a Nádasdyak,
majd katolizálásuk után kisebb, de az Ágostai Hitvalláshoz szívósan ragaszkodó földesurak
védelmében éltek. Ezek pedig inkább a Rábaközben, Kemenesalján, Győr, Sopron és Vas
megyékben jelentettek támogatást. A 16-17. század fordulóján kiélezte a helyzetet a lutheri
orthodoxia által merev hitvallásossággal fogalmazott Formula Concordiae első részének
magyar fordítású kiadása 44 és a lelkészekre kényszerített hitvallásos hűségeskü írásos megkövetelése.
45
Nem segítettek az irénikus törekvések sem a feszültségeken. Samarjai János Pápán, 1628-ban
kiadott Magyar Harmoniája - „azaz az Augustana és az Helvetica confessio articulusainak
eggyező értelme” - visszautasításra talált Lethenyei István csepregi evangélikus esperesnek és
prédikátornak 1633-ban megjelent munkájában: „Az Calvinistac Magyar Harmoniajanac-
Samarjai János, Calvinista Praedicator, és Superintendens által lett öszvehasonlétásának meghamisétása”.
46 Az irénikus törekvések zsákutcája és a polémikus hangok kölcsönös erősödése
azután nemcsak Pápán, hanem egész Dunántúlon további felekezeti harcokhoz vezetett, főleg
Kanizsai Pálfi János, Pathay István, Samarjai János, másrészt Lethenyei István és Zvonarics
Mihály részéről.
Pápán a két felekezet feszültsége már akkor kezdődött, amikor 1613-ban a pápai evangélikusok
azzal a kéréssel fordultak az akkor még sárvári rektor Lethenyeihez, hogy küldjön
nekik valamiféle írást, amelyben az úrvacsoráról való evangélikus felfogást megmagyarázza.
Ezt nyilván Kanizsai Pálfi Jánosnak az evangélikusból református hitre áttért erőskezű pápai
prédikátornak - utóbb püspöknek - a tanítása tette számukra kérdésessé. 47 Kérésükre
Lethenyei Leonhard Hütter wittenbergi professzornak általa magyarra fordított kéziratából
küldött erre vonatkozó néhány fejezetet. 48 A kézirat Pálfi kezébe is eljutott. Amikor pedig
383