Tanulmányok Pápa város történetéből

Persze a katonáknak is megvoltak a maguk eszközei. Amikor a helyzet különösen elviselhetetlenné
vált, azok, akiket ingatlan nem láncolt a szolgálati helyhez, oszlani kezdtek. „Íme
az uraim igen igyekeznek el, kiváltképpen az gyalogok. Immár az gyalogban el is ment egy. A
többi még helyben vannak. Könyörgök tenagyságodnak, mint kegyelmes uramnak, hogy
tenagyságod ne hagyja üket; ha többet nem lehet, szerezne nagyságod csak egy hópénzt nekik,
hogy kivel tartóztathatnájok üket, mert én csak az nagyságod levelével biztatom üket és ezzel
marasztottam ekkoráig” - rimánkodott 1571. február 23-án a győri generálisnál Bornemisza
János pápai kapitány (a főkapitány helyettese), aki már kerek egy esztendeje instanciázott hol
az udvarnál, hol a kamaráknál, hol a katonai felsőbbségnél az elmaradt zsoldért. 202 A gondos
kutatás alighanem tucatszámra szolgálhatna hasonló tartalmú beadványokkal. 1664-ben
maguk a birodalom kormányszervei is felfigyeltek a győri és pápai magyar katonaság tragikus
helyzetére. A Titkos Tanács jelentése szerint 1663/1664 telén száznál több katona halt éhen, s
az életben maradottak önmaguk árnyékává váltak a nagy nyomorúságtól. 203
Ha a jelentés nem túloz - az ilyesfajta jelentéseket célszerű mindig némi gyanakvással kezelni
-, úgy a győriek és pápaiak tragédiáját az okozhatta, hogy az előző évi török támadás elzárta a
katonákat hagyományos jövedelemkiegészítési forrásaiktól. 204 Ilyen ugyanis meglehetősen
szép számmal akadt; benyomásunk szerint a végvárak hadinépe inkább ebből, semmint zsoldjából
élt. Mint már említettük, földesúrként, földesúri jószágigazgatóként vagy egyszerűen
zsarolás vagy más bűncselekmények útján 205 a pápai katonaság is részesült a hódoltsági
magyar és szerb parasztságtól kicsikarható jövedelmekből.
A pápai katonák fő jövedelemkiegészítési forrása azonban minden bizonnyal nem ez, hanem a
termelőmunka és a kereskedés volt. Az említett 1659. évi vizsgálat alkalmával 3 katonát azért
nem lehetett kihallgatni, mert éppen a szőlejében dolgozott, 2 cséplés, 1 favágás, 1 ökrök
vásárlása céljából volt távol, 1 pedig vásárba ment. 206 Ha jobban „megvakarnánk” a dolgot,
alighanem az is kiderülne, hogy más katonák meg kézműiparral (is) foglalkoztak. 207 Szárszai
Somogyi János gyalogvajda 1661-ben háza mellett hóstáti (külvárosi) majorjáról és pápai
szőlejéről is végrendelkezett. 208 Napszámosmunkát vállalni bevett szokás volt a végváriak
körében: „Elszéledtek a szegénylegények, s elfutottak az aratásra” - írja 1648-ban a Kanizsával
szembeni végvárak vicegenerálisa, Keglevich Péter 209 Sorai mintegy ráfelelnek Barakonyi
Ferenc mezei főkapitány 1664 nyarán (vagyis: háború idején!) papírra vetett kifakadására: „az
takarodás kedvéért némelyek maguk házakhoz oszlottak, mások az mezei had közül
kiállottak”. 210
Bár a város számos környékbeli pusztát használt - a kisgyimótit 1718-ban örökvétellel a
határához is csatolta 211 -, az ezeken folytatott szántóföldi művelésről jószerivel semmi
érdemlegeset nem tudunk, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy a földesúr a pápai határ mekkora
részét tartotta saját kezelésben, illetve hogy az elnéptelenedett környékbeli területekből
mennyit vont az alá. 212 Mindenesetre a Tapolca folyón működő malmok rendkívül nagy száma
még akkor is jelentős volumenű gabonatermelésre utal, ha azok egy része nem őrléssel, hanem
deszkavágással, illetve a szűrposztó döngölésével foglalkozott (vagyis: ún. kallómalom
volt). 213 Az 1546. évi dikális összeírásban négy, az 1557. éviben nyolc, az 1559. éviben kilenc
malmot regisztráltak a tágabb értelemben vett pápai határban; a főesperes mellett volt itt
malma az örvényesi pálosoknak, nemeseknek, legtöbbjük azonban minden jel szerint helybéli
polgároké volt. 214 Földesúri malmot 1609-ben említenek először; ez volt a már említett Tizes
malom (8 gabonaőrlő, 1-1 szűrkalló, illetve deszkametsző kerékkel), amelynek kapacitása
hatalmas lehetett. A veszélyes konkurencia azonban nem tette munkanélkülivé a többit;
számos társának sorsa napjainkig követhető, s maga a városi tanács is érdemesnek tartotta,
hogy saját malmot üzemeltessen mellette (1619-ből van róla adatunk). 215 Nagyobb szerepe
lehetett a szőlőművelésnek, jóllehet a város környéke, úgy tűnik, nem szolgált elegendő, erre
94